A Pti. 2. § 16. pontja alapján pénzforgalmi szolgáltatónak minősül a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény [Pftv.] 2. § 22. pontjában meghatározott jogalany, ideértve a külföldi székhelyű hitelintézet, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet, pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő és pénzforgalmi intézmény magyarországi fióktelepét is.

A Pftv. hivatkozott rendelkezése az alábbiak szerint definiálja a pénzforgalmi szolgáltató fogalmát: az a hitelintézet, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, Posta Elszámoló Központot működtető intézmény, pénzforgalmi intézmény, Magyar Nemzeti Bank és kincstár, amely pénzforgalmi szolgáltatási tevékenységet végez.

A pénzforgalmi szolgáltatások körét – ahogy arra a Pti. 2. § 15. pontja is utal – a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény [Hpt.] tartalmazza. A Hpt. 2. számú mellékletének I/9. pontja nem nevesíti a pénzforgalmi szolgáltatások között a pénzváltási tevékenységet, sőt a I/9.1. pont f) alpontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak a készpénzről készpénzre történő olyan pénzváltás, amelynél a pénz nem jelenik meg fizetési számlán.

Figyelembe véve a Pti. és Pftv. pénzforgalmi szolgáltatóra, továbbá a Hpt. pénzforgalmi szolgáltatásra vonatkozó meghatározását, a pénzváltási tevékenység nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak, következésképpen a pénzváltás közvetítésére jogosult belföldi székhelyű kiemelt közvetítő nem minősül a Pti. alkalmazásában pénzforgalmi szolgáltatónak.

A fentiek alapján a pénzváltás közvetítésére jogosult belföldi székhelyű kiemelt közvetítőt – tekintve, hogy nem pénzforgalmi szolgáltató – nem terheli a Pti. 11. § (3) bekezdésében meghatározott pótlólagos befizetési kötelezettség.

(Nemzetgazdasági Minisztérium NGM/223322/2013., NAV 3157033246/2013.)

Forrás: NAV