A követelések értékvesztéséhez, a behajthatatlan követelésekhez kapcsolódó adóalapkorrekciókról

I. Pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekre vonatkozó szabályozás

A 2009. adóévtől kezdődően – a hitelintézetek mellett – a pénzügyi vállalkozásoknak sem kell megnövelniük adózás előtti eredményüket az adóévben a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekre tekintettel ráfordításként elszámolt értékvesztés összegével, ugyanakkor ezen követeléseikre vonatkozóan az értékvesztés visszaírásával, a követelés kivezetésekor elszámolt bevétellel, valamint a követelés bekerülési értékéből behajthatatlanná vált résszel nem is csökkenthetik azt. E módosító tételek megszűnésével összefüggésben a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdése szerinti átmeneti rendelkezés alkalmazható.

A Tao. tv. – 2009. július 9-étől hatályos, a 2009. adóévtől alkalmazható – 29/I. § (3) bekezdése értelmében a pénzügyi vállalkozás a 2009. adóévről készített bevallásában és az azt követő 4 adóévről készített bevallásában, egyenlő részletekben – jogutód nélküli megszűnésekor a még figyelembe nem vett összeggel – csökkentheti az adózás előtti eredményt a 2008. december 31. napján hatályos 8. § (1) bekezdésének gy)pontja alapján adózás előtti eredményt növelő tételként számításba vett, de az adózás előtti eredmény csökkentéseként még nem érvényesített követelésre elszámolt értékvesztéssel.

A hivatkozott rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a pénzügyi vállalkozás a 2009. adóévet megelőző adóévekben elszámolt, adózás előtti eredmény növeléseként figyelembe vett, de csökkentésként még nem érvényesített (azaz a 2008. évi beszámolókészítést, illetve bevallást követően nyilvántartott) értékvesztéssel csökkenthesse az adózás előtti eredményét.

Mely követelésre és mely adóévben elszámolt értékvesztésre lehet a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdésben előírt, átmenetre vonatkozó szabályozást alkalmazni?

1. A pénzügyi vállalkozás a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdésében foglaltakat a 2008. évi beszámolóban kimutatott követelésre elszámolt, adózás előtti eredmény növeléseként számításba vett és adózás előtti eredmény csökkentéseként nem érvényesített értékvesztésre alkalmazhatja.

A Tao. tv. 2004. december 31-éig hatályos 7. § (1) bekezdés ny) pontja, illetve (9) bekezdése szerint a követelésekre az adóévben elszámolt értékvesztés meghatározott része az adózás előtti eredményt csökkentette. Növelő tételként kellett azonban számba venni a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés gy) pontja alapján – 2001-től változatlanul – a követelésekre az adóévben elszámolt értékvesztés teljes összegét, illetve – 2005. december 31-éig – azon összeget is, amellyel a 7. § (1) bekezdés ny) pontja alapján az adózás előtti eredmény a megelőző adóévben csökkentésre került.

A Tao. tv. 2006. január 1-je előtt, illetve ezen időponttól hatályos rendelkezése közötti különbség csupán a korábbi szabályozási technikához kapcsolódó szövegrész elhagyásában áll fenn, amely korábbi szabályozástechnika a növelő tétel alkalmazását követően tartalmilag azonos eredményre vezetett, mint ami a 2008-ban hatályos előírás alkalmazásával bekövetkezik. Amennyiben az adózó a 2004. adóévi adóalapból az akkor hatályos Tao. tv. 7. § (1) bekezdés ny) pontja alapján levont összeggel a 2005. adóévi adókötelezettsége megállapításakor növelte az adózás előtti eredményét, továbbá a 2005. adóévtől a csökkentő tételt a rendelkezés hatályon kívül helyezése miatt nem alkalmazta, akkor az adóalapban még nem érvényesített értékvesztésre vonatkozóan az átmeneti szabályt alkalmazhatja.

Ugyanígy járhat el akkor is, ha az adózó – bármely okból – nem élt a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés ny) pontja szerinti adózás előtti eredménycsökkentéssel és így természetesen nem alkalmazta a 8. § (1) bekezdés gy) pontja utolsó fordulatában lévő előírást sem. Az adóalapja a két egymást követő adóévben együttesen ez esetben is azonos azzal, mintha a két előírást alkalmazta volna.

A fentiek alapján tehát a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdése szerint csökkenthető az adózás előtti eredmény a 2001-2008. adóévekben növelő tételként figyelembe vett, de adóalap-csökkentésként még nem érvényesített értékvesztések összegével, feltéve, hogy azok az adózó 2008. december 31-ei nyilvántartásában szerepelnek.

Példa: Az adózó könyveiben 2008. december 31-én szereplő – pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó – követelés bekerülési értéke összesen 100 egységet képvisel, melyekre az adózó 2001. január 1-jét követően összesen 60 egység értékvesztést számolt el; ezzel az összeggel a megfelelő adóévekben megnövelte adóalapját. Mivel a fenti követelés tekintetében adózás előtti eredményt csökkentő tétel nem került elszámolásra (például értékvesztés visszaírása miatt), a halmozott értékvesztés megegyezik a nyilvántartott értékvesztéssel, azaz összege 60 egység. Az átmeneti rendelkezés szerint az adózó ezzel az összeggel öt egyenlő részletben (60/5=12) csökkentheti adózás előtti eredményét, így először a 2009. adóévi társasági adóbevallásában 12 egységnyi csökkentő tételt vehet figyelembe a fenti jogcímen. Az így meghatározott csökkentő tételt az adózó akkor is alkalmazhatja, ha a követelés az adózás előtti eredmény csökkentésére rendelkezésre álló idő alatt kivezetésre kerül a könyveiből. Így például attól függetlenül, hogy a követelést az adózó a 2009. adóév során értékesíti, adóévenként 12-12 egység adózás előtti eredményt csökkentő tételt vehet figyelembe a 2009-2013. adóévi bevallásaiban.

2. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. § (3) bekezdés 10. pont g) alpontja szerint behajthatatlan követelésnek minősül a hatályos jogszabályok alapján elévült követelés. Az Szt. 65. § (7) bekezdése szerint a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni; a részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni. Ennek alapján az olyan követelésre elszámolt értékvesztésre, mely adóalap-növelő tételként a korábbi években elszámolásra került, de azt követően elévült (tehát 2008. december 31-én már nem szerepelt az adózó könyveiben), a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdése nem alkalmazható.

A 2009-ben vagy azt követően elévült követelésekre korábban elszámolt értékvesztéssel a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdése adóévenkénti alkalmazásakor figyelembe vehető összeget nem kell csökkenteni. Abban az esetben azonban, ha a követelés elévülése adóévében az addig értékvesztésként el nem számolt összegben ráfordítás elszámolása történik, azzal a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján – figyelemmel a Tao. tv. 3. számú melléklet A) fejezetének 10. pontjában foglaltakra – meg kell növelni az adózás előtti eredményt. Tehát a törvényváltozások nem érintik az elévült, valamint bíróság előtt nem érvényesíthető követelések társasági adóbeli megítélését, azaz csak az adott adóévben elévült, bíróság előtt nem érvényesíthető követeléssel kapcsolatban, annak bekövetkezése adóévében elszámolt ráfordítás nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, és ha az adózónál egy olyan követelés évül el, amellyel kapcsolatban az elévülés adóévében nem merült fel ráfordítás (100 százalékban értékvesztett követelés), akkor az adóévi adóalapjának megállapításakor nem kell adózás előtti eredményt növelő tételt alkalmaznia.

3.      A pénzügyi vállalkozás 2009-ben vagy azt követően történő átalakulásakor a jogutód a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdésében foglaltakat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazza, amely alapján a jogutód pénzügyi vállalkozás jogosult a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdésének az alkalmazására azon összegek tekintetében, amelyeket a jogelőd az említett átmeneti rendelkezés alapján még nem vett figyelembe az adóalap meghatározása során. Abban az esetben, ha egy naptári évben az átalakulás következtében két adóév (a jogelőd és a jogutód adóéve) áll fenn, a jogelőd pénzügyi vállalkozás a záró bevallásában (az utolsó adóéve) a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdése alapján az öt egyenlő részletben figyelembe vehető összegből, egy részletet adóalap csökkentőként figyelembe vesz, illetve a jogutód az átalakulást is magában foglaló évéről beadott adóbevallásában egy újabb részlettel csökkenti az adóalapját, ugyanis a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdése öt egymást követő adóévben teszi lehetővé a csökkentést.

A pénzügyi vállalkozások jogutód nélküli megszűnésekor a Tao. tv. 29/I. § (3) bekezdésének rendelkezése értelmében egy összegben vehető figyelembe az adózás előtti eredmény csökkentéseként a 2008. december 31-én a könyvekben szereplő – pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó – követelésekre meghatározott nyilvántartott értékvesztés összegéből még figyelembe nem vett összeg.

II. Nem pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekre vonatkozó szabályozás

Nincs változás a tekintetben, hogy az adózás előtti eredményt – Tao. tv. 8. § (1) bekezdés gy) pontja szerint – növeli az adóévben a követelésre elszámolt értékvesztés összege, ugyanakkor – a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján – csökkenti a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés. E módosító tételeket alkalmazzák a hitelintézetek, valamint a pénzügyi vállalkozások is a nem pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követeléseikre, továbbá a befektetési vállalkozások a nem befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követeléseikre.

A behajthatatlan követelés adójogi minősítése. Hogyan kell figyelemmel lenni a nyilvántartott értékvesztésre, mint felső korlátra?

1.       A Tao. tv. rendszerében egy követelés abban az időpontban válik behajthatatlanná, amikor arra a Tao. tv. 4. § 4/a. pontjában előírtak teljesülnek, vagyis – bekövetkezik az Szt. szerinti behajthatatlanság vagy a követelés az adóév utolsó napjáig (illetve ha az korábban történik, akkor kivezetése időpontjáig) megfelel annak a feltételnek, hogy a fizetési határidejét követő 365 napon belül nem egyenlítették ki.

A fentiekre tekintettel abban az esetben, ha az adózó a korábbi adóévekben a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés gy) pontja alapján megnövelte adózás előtti eredményét egy olyan követeléshez kapcsolódó értékvesztéssel, ami 2009-ben vagy az azt követő évek valamelyikében kivezetésre kerül az adózó könyveiből (például értékesítésre kerül), és amely követelés már a kivezetést megelőzően a Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált, az adózó a kivezetés évében utoljára az adóalapjának a meghatározásakor a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján figyelembe veheti e követelés bekerülési értékének 20 százalékát (természetesen más, az e jogcím alapján alkalmazható csökkentő tétellel együtt legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig).

A Tao. tv új rendelkezései alapján az elévült követelés nem minősül behajthatatlan követelésnek, de a követelés elévülésének nincs visszamenőleges hatása az elévülést megelőző években elszámolt adózás előtti eredményt csökkentő tételekre vonatkozóan. Tehát az elévülés adóévét megelőző adóévig (de legkorábban a 2009. adóévben) az adózó figyelembe veheti a Tao tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja szerinti csökkentést, ha a követelés megfelel az említett törvény 4. § 4/a. szakaszában megfogalmazott behajthatatlan követelés definíciónak, valamint annak összege a nyilvántartott értékvesztést nem haladja meg. Az elévült követelések megítélése változatlan abban a tekintetben, hogy az adózónak az elévülés adóévében a ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékkel a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja és a 3. számú melléklete A) fejezetének 10. pontja alapján az adóalapját meg kell növelnie.

A Tao. tv. szerinti új behajthatatlansági jogcím a számviteli nyilvántartásoktól független kategória is lehet, amely a társasági adóalap levezetésénél vehető figyelembe és így alátámasztása elkülönült számítást igényelhet. A nyilvántartott értékvesztés tehát, eltérhet a számviteli nyilvántartások szerinti halmozott értékvesztések összegeitől, ezért a Tao. tv. szerinti nyilvántartott értékvesztések vezetése a számviteli egyedi értékelés elvéhez hasonlóan, de elkülönülten szükséges.

Példa: Egy 100 egység bekerülési értékű követelés fizetési határideje 2008. május 5-e volt. Az adózó 60 egység értékvesztést számolt el 2008-ban, amely összeggel az adózás előtti eredményét megnövelte abban az adóévben. A Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján 2009. május 6-án a fenti követelés bekerülési értékének 20 százaléka behajthatatlanná vált. A követelés 2010. márciusában kivezetésre kerül az adózó könyveiből. A fent ismertetett szabály értelmében a követelés a Tao. tv. szerint behajthatatlanná vált 2009. május 6-ával, így a 2009. adóévi adóalap meghatározása során a bekerülési érték 20 százaléka, vagyis 20 egység (=100*20%) figyelembe vehető az adózás előtti eredményt csökkentő tételként a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján, a nyilvántartott értékvesztés összege pedig 40 (=60-20) lesz. A 2010. adóévi adóalap meghatározásakor a bekerülési érték 20 százaléka, vagyis 20 egység (=100*20%), de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összege figyelembe vehető az adózás előtti eredményt csökkentő tételként, mivel a követelés a kivezetés adóévében a Tao. tv. szerinti behajthatatlan követelés szerepelt a könyvekben.

Az adózás előtti eredményt csökkentő tétel meghatározása során figyelemmel kell lenni a nyilvántartott értékvesztés összegére, mint felső korlátra. A nyilvántartott értékvesztés meghatározásakor – felmerülése esetén – figyelembe kell venni a visszaírt értékvesztés összegét, illetve a követelés átruházása, kiegyenlítése, beszámítása során elszámolt bevételt is. A példában eltekintettünk a követelés kivezetéshez kapcsolódó egyéb adóalap-módosító tételektől (mint például a követelés értékesítésekor elszámolt bevétel), de kiemelendő, hogy az adózás előtti eredményt csökkentő tételek ezen esetekben sem haladhatják meg az adott követeléssel kapcsolatban nyilvántartott értékvesztés összegét.

2. A megváltozott szabályok értelmében – a 2009. adóévtől – a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt teljes bevétel (de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés) összegével csökkenthető az adózás előtti eredmény, míg a korábbi adóévekben csak a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan elszámolt bevétel (de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés) lehetett csökkentő tétel.

Példa: Amennyiben a fenti példában említett követelés kivezetésére a követelés értékesítése miatt kerül sor, a bekerülési értékből a Tao. tv. szerint behajthatatlanná vált rész (20 egység) mellett, az értékesítés kapcsán elszámolt bevételt is figyelembe lehet venni az adózás előtti eredményt csökkentő tétel összegének meghatározásakor, természetesen együtt, a nyilvántartott értékvesztés összegéig. Ha például a fenti 40 egység könyv szerinti értékű követelést az adózó 50 egységért értékesítette, akkor – korlátként a nyilvántartott értékvesztés összegét is figyelembe véve – az adózás előtti eredményt csökkentő tételként az adózó legfeljebb 40 egységet érvényesíthet a 2010. adóévben. Így, annak ellenére, hogy a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) alapján – az egyes jogcímeket külön-külön kalkulálva – 50 egység lenne érvényesíthető az értékesítésből származó bevétel címén, valamint további 20 egység a behajthatatlanná vált részhez kapcsolódóan, a csökkentő tétel nem haladhatja meg a 40 egységet (vagyis a 2010. adóévben nyilvántartott értékvesztés összegét).

3.       Az adózók 2009. július 9-én, vagy azután történt átalakulása kapcsán alkalmazandó behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos rendelkezésekre vonatkozóan az Art. 6. § (3) bekezdése ad iránymutatást. Ennek alapján az olyan – akár már a jogelőd társaságnál 365 napot meghaladóan esedékes és ki nem egyenlített – követelések tekintetében, amelyek korábban a jogelőd társaság könyveiben szerepeltek a jogutód vállalkozás a Tao. tv. szerinti behajthatatlan követelés és a nyilvántartott értékvesztés szabályait a jogelőddel azonos módon kezeli és a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja szerinti csökkentő tételt úgy alkalmazza, mintha az átalakulás nem történt volna meg, azaz a fizetési határidőt követő 365 napot meghaladóan ki nem egyenlített követelései esetén azok bekerülési értékének 20 százalékával (de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegével) csökkenti a társasági adóalapot. Abban az esetben, ha az átalakulás miatt egy naptári évben két adóév keletkezik (a jogelőd és a jogutód adóéve), akkor a jogelőd, illetve a jogutód külön-külön élhet adózás előtti eredmény-csökkentéssel (a bekerülési érték 20 százalékára vonatkozóan).

4. A Tao. tv. szerinti új behajthatatlan követelés fogalom, hatással van az elengedett követelések társasági adó elszámolására is. Az elengedett követelések társasági adó elszámolásának tekintetében a Tao. tv-be bevezetett új behajthatatlan követelés fogalom alkalmazandó a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekre is (a Tao. tv. 4. § 4/a. pontjában foglalt definíció nem fogalmaz meg korlátozó rendelkezéseket a követelések típusa szerint). Ebben a tekintetben tehát azonos elvek érvényesülnek a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekre és a nem pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésekre is.

A 2009. adóévben a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja értelmében ugyanis az adózás előtti eredményt növelő tételként kell figyelembe venni a behajthatatlan követelésnek nem minősülő adóévben elengedett követelést. Abban az esetben, ha a követelésre – típusától függetlenül – az elengedést megelőzően teljesül a Tao. tv. 4. § 4/a. pontja szerinti feltétel (a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítették ki), úgy a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerinti növelő tétel meghatározásakor a követelés elengedésével kapcsolatban elszámolt ráfordítás összegét csökkenteni kell a követelés bekerülési értékének 20 százalékával (a követelés bekerülési értékéből a Tao. tv. rendszerében behajthatatlannak minősülő rész). Az adózás előtti eredményt – az elengedett követelésre elszámolt ráfordítás miatt – növelő tétel összegének a meghatározásakor, a követelésből a Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált rész (vagyis a bekerülési érték 20 százaléka) olyan összegben vehető figyelembe, amelyre vonatkozóan az elengedés kapcsán az adózó ráfordítást számol el a könyvekben. Következésképpen, amennyiben az adott követelésre – az elengedést megelőzően – a bekerülési érték legalább 20 százalékáig értékvesztést számolt el az adózó, az elengedett követeléshez kapcsolódó adóalap módosító tétel összegének meghatározásakor, a követelés Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált – az adóévben ráfordításként elszámolt – követelésrész nem vehető figyelembe.

A társasági adóalap megállapításakor a fenti növelő tétel mellett, a nem pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelés Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált részére (vagyis a bekerülési érték 20 százalékára) vonatkozóan – a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján – csökkentő tétel természetesen figyelembe vehető, legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig. Eltérés a fentiekhez képest, hogy a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követeléseknél a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontjában megfogalmazott adóalap csökkentő tétel nem alkalmazható a tételes tiltás miatt.

Példa: Egy 100 egység bekerülési értékű nem pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelés fizetési határideje 2008. május 5-e volt. Az adózó a követelésre értékvesztést számolt el 2008-ig, amely összeggel a megfelelő adóévekben az adózás előtti eredményét megnövelte. (Megjegyzés: amennyiben a követelés pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származik, arra a 2009. adóévben elszámolt értékvesztés a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés gy) pontja alapján az adóalapot nem módosítja). A Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján 2009. május 6-án e követelés bekerülési értékének 20 százaléka behajthatatlanná válik. Az adózó 2009. októberében elengedi a követelést és annak könyv szerinti értékét kivezeti könyveiből. Mivel a nem pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelés a kivezetést megelőzően behajthatatlanná vált, attól függetlenül, hogy a követelés év közben kikerült az adózó könyveiből, a 2009. adóévi adóalap meghatározása során a bekerülési érték 20 százaléka figyelembe vehető adózás előtti eredményt csökkentő tételként a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján (maximum a nyilvántartott értékvesztés mértékéig). (Megjegyzés: a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelés esetében a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja szerinti csökkentés 2009. évtől nem alkalmazható). E mellett – a 2009. adóévre vonatkozóan – a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján az adózás előtti eredményt meg kell növelni a követelés elengedéséhez kapcsolódóan elszámolt ráfordítás összegével.

a)     Amennyiben az adózó 30 egység értékvesztést számolt el 2008-ig, a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig (itt 30 egység) csökkentheti adózás előtti eredményét a Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált résszel (itt 20 egység). (Megjegyzés: a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelés esetében a csökkentés nem alkalmazható.)

Továbbá 2009-ben a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján az adózás előtti eredményt növelni kell a követelés elengedéséhez kapcsolódóan elszámolt ráfordítás összegével, vagyis a kivezetett könyv szerinti értékkel (itt 70 egység=100-30). Tekintettel arra, hogy az adott követelésre az adózó az elengedést megelőzően a bekerülési érték 30 százalékáig értékvesztést számolt el, az elengedett követeléshez kapcsolódó adóalap módosító tétel összegének meghatározásakor, a követelés Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált követelésrész (20 egység) nem vehető figyelembe (mivel a kivezetés kapcsán elszámolt ráfordítás a Tao. tv. szerinti behajthatatlan követelésrészt már nem tartalmaz). Tehát az adózó a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján pedig 70 egységgel növeli az adózás előtti eredményét.

b)     Amennyiben az adózó 10 egység értékvesztést számolt el 2008-ig, a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján csökkentheti adózás előtti eredményét a Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált résszel (itt 20 egység), de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés mértékéig (itt 10 egység). (Megjegyzés: a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelés esetében a csökkentés nem alkalmazható.)

Továbbá 2009-ben, a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján az adózás előtti eredményt növelni kell a követelés elengedéséhez kapcsolódóan elszámolt ráfordítás összegével, vagyis a kivezetett könyv szerinti értékkel (itt 90 egység=100-10). Tekintettel arra, hogy az adott követelésre az adózó az elengedést megelőzően a bekerülési érték mindössze 10 százalékáig számolt el értékvesztést, az elengedett követeléshez kapcsolódó adóalap módosító tétel összegének meghatározásakor figyelembe vehető a Tao. tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált követelés (20 egység) azon része, amelyre 2009-ben számoltak el ráfordítást (10 egység). Ebben az esetben tehát az adózó a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján 80 (=90-10) egységgel növeli az adózás előtti eredményét.

c)     Amennyiben az elengedés adóévéig az adózó nem számolt el értékvesztést az adott követelésre, a követelésre nyilvántartott értékvesztés mértéke 0 és a követelés bekerülési értéke és könyv szerinti értéke 100 egység. Az elengedett követeléshez kapcsolódó adóalap módosító tétel (Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja összegének meghatározásakor azonban figyelembe vehető a Tao tv. 4. § 4/a. pontja alapján behajthatatlanná vált követelésrész ráfordításként elszámolt összege (20 egység), tekintettel arra, hogy az elengedést megelőzően az adott követeléssel kapcsolatban az adózó nem számolt el értékvesztést. Így az adózó adózás előtti eredményét 80 (=100-20) egységgel köteles megnövelni.

Megjegyezés: az elengedett követelésekhez kapcsolódó adózás előtti eredményt növelő tétel [Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pont] a 2010. adóévtől kezdődően szűkebb körű elengedés kapcsán alkalmazandó, azaz ha a követelés elengedése magánszemély, vagy az adózóval kapcsolt vállalkozási viszonyban nem álló személy javára történik, nincs növelő tétel alkalmazási kötelezettség. A nem magánszemély kapcsolt vállalkozások részére elengedett követelés miatt elszámolt ráfordítással kapcsolatos korrekciós tétel összegének meghatározása azonban az előzőekben ismertetett elvek mentén történik.

Weboldalunk cookie-kat használ annak érdekében, hogy jobb felhasználói élményt biztosítson azáltal, hogy a cookie-k megjegyzik a személyes beállításait. További információkért olvassa el az Adatkezelési Szabályzatunkat.
A fentiekket egyetértek. Megerősítés