Bóna Krisztián szerint a készletek csökkentésének igénye egy érthető, természetes reakció a válságban, de bizonyos esetekben éppen a készlet növelése lehet a helyes lépés. „Ha sokszor gyárt keveset a vállalat, akkor kisebb lehet a készlet, de a gyártás többszöri újraindításának költsége nőhet.”
A problémákhoz szorosan kapcsolódik a szortiment, és felmerül a kérdés, hogy kell-e ekkora kínálat. „Minél többféle áruból kell készletezni, annál nagyobb a kihívás” – tette hozzá Bóna Krisztián.

Nagy mennyiségű készlet halmozódhat fel a kereskedelemben és a gyártóknál is. Az ellátási lánc minél összetettebb, annál több helyen keletkezik készlet, amelynek mindig ott kell lennie, ahol a vásárló van, mert akkor lehet eladni.

A készlet egy kockázat, de egyben kockázatcsökkentő tényező is. „A készletre gyártás kockázat, ha a kereslet bizonytalan. Nem várt eseménynél – ha például leáll az utánpótlás – azonban az egész üzlet bajba kerülhet. Ezt a kockázatot készlettel lehet csökkenteni” – vélekedett a logisztikai szakértő.

Bóna Krisztián szerint a kereslet instabilitása egy fontos motiváció a készletezésben. „Nagyon nehéz megjósolni, hogy mi fog történni a jövőben. Ezért a napi eladásokat nem is lehet látni, sokszor inkább a heti vagy a havi adatokból érdemes következtetéseket levonni” – hangsúlyozta a szakértő. „A keresletbefolyásoló tényezőknek – például a konkurens viselkedésének – szintén kulcsfontosságú szerepe van.”

A legegyszerűbb a rendelésre gyártás lenne, amikor szinte nulla a készletezési költség, de erre a sok előnytelen tulajdonsága miatt kevés iparágban van példa. Másik lehetőség a szinkronizáció. „Ez arról szól, hogy minden termék pontosan akkor álljon rendelkezésre, amikor éppen igény van rá. Ennek gyakorlati alkalmazása viszont igen nagy kihívás.”

Forrás: Világgazdaság Online