Jegyzet - László Csaba, adópartner, KPMG, volt pénzügyminiszter 

Mai közállapotaink mellett talán eretneknek tűnhet még a gondolata is a címnek. Egy normális demokráciában magától értetődő, hogy az állampolgárok bíznak a közintézmények hatékony, szakmailag magas szintű és pártatlan működésében. Évtizedek vagy talán évszázadok gyakorlata alapján szokott kialakulni ez a meggyőződés a társadalomban. Mi még ettől messze állunk, de azért bármennyire is gyanakvóak vagyunk, érdemes lehet néha a józan észre hallgatni.

A parlamentnek benyújtott adótörvényekben jelent meg az a javaslat, hogy az iparűzési adó beszedését az önkormányzatok helyett az APEH-ra kellene bízni. Azonnal elindult az érzelmektől felfűtött vita. Próbáljunk egy kicsit lehiggadni, és reálisan nézni a problémát. Ma 3200 önkormányzati adóhatóság próbál meg körülbelül 450 milliárd forintot, az önkormányzati adók 80-90 százalékát beszedni. Az APEH egy valamivel nagyobb apparátussal ennek a hússzorosát szedi be. Lassan öt éve látom napi szinten a legnagyobb magyar cégek adóügyeit és nyugodtan merem állítani, hogy a társasági adóval szemben elvétve találkozunk csak iparűzésiadó-ügyekkel és az ügyfelek szűk körben maguk is bevallják, hogy nem tartanak az önkormányzatoktól. Ők biztosan tudják, miért.
De nemcsak hatékonysági különbségekről van szó. Kevés ennél értelmetlenebb párhuzamos feladatellátást lehet találni az államháztartásban. Szakértők számára teljesen egyértelmű, hogy a társasági adó beszedése, ellenőrzése alig tér el az iparűzési adóétól. Az az ellenőr, aki például egy napi munkával leellenőrizte a társasági adót, minimális többletráfordítással meg tudja ítélni, hogy az iparűzési adó rendben van-e. Gondoljunk bele, hogy mekkora kapacitás szabadulhatna fel államháztartási szinten az adóellenőrzés megerősítésére, ha a társasági és iparűzési adó beszedése, ellenőrzése egy helyre integrálódna. Saját durva becslésem szerint simán meg lehetne duplázni az adóellenőrzéssel foglalkozók számát. Ma, amikor szinte évtizedekben mérhető, hogy milyen gyakran jut el egy adóellenőr egy-egy kisvállalkozáshoz, nem lehet eléggé megbecsülni egy ilyen lehetőséget.
De nézzük a vállalkozók felől a kérdést. Utaltam már rá, hogy iparűzési adó miatt nem szokott álmatlan éjszakája lenni a cégeknek, de ha az adminisztrációra kerül a sor, mindjárt elindul a panaszáradat. Azok a cégek, amelyeknek több településen van telephelyük, nem győznek eleget panaszkodni. Ahány falu, város, annyi bevallás, és ha bármi gond van, akkor szinte reménytelen az egyes települések közötti vitában eligazodni. Az összes adófizetési kötelezettség ugyan ritkán képezi vita tárgyát, de a torta felosztása már nehezebb ügy. Ha többet kell fizetni X településnek, akkor mekkora macerával kaphatom ezt vissza Y-tól. Az egységes adminisztráció lehetősége zene lenne százból száz vállalatvezető füleinek.
Érdemes még visszaemlékeznünk a 90-es évek ma már teljesen abszurdnak tűnő rendszerére: az APEH kezelte az szja-t, az OEP szedte be a tb-járulékokat és az ONYF végezte a Tbj. ellenőrzését. 1999-től egyetlen tollvonással egységesedett a rendszer az APEH kebelén belül. Kezdetben nyilván voltak nehézségek, de ma már valószínűleg köznevetség tárgya lenne, aki a korábbi rendszer visszaállítását követelné.
Az önkormányzatok együttműködési hajlandósága szempontjából is elengedhetetlen garantálni, hogy a bevétel az utolsó fillérig az önkormányzatok költségvetését illeti, és a saját területükön működő vállalkozások iparűzésiadó-ügyeinél részt vehetnek az ellenőrzésben és hozzáférhetnek a rendelkezésre álló információkhoz. Jó néhány kérdés még tisztázásra vár, de ezen az úton érdemes elindulni. Kisebb adminisztráció, hatékonyabb beszedés, kevesebb jogbizonytalanság. Bízzunk benne, hogy az APEH ezzel a feladattal képes lesz megbirkózni.

Napi Online
www.napi.hu