A közfelfogásban elterjedt nézet szerint egy cégnek abban az országban van adózási illetősége és ennél fogva elsődlegesen adókötelezettsége, amelyikben bejegyezték. Ha tehát egy társaságot Magyarországon jegyeztek be, az magyar illetőségű, és ezáltal Magyarország adóztathatja a társaság teljes jövedelmét - függetlenül attól, hogy a jövedelem mely országból származik.

„A fenti nézet azonban nem teljesen igaz. A fejlett adórendszerek már évtizedek óta kiterjesztik az adózási illetőséget azokra a társaságokra is, amelyek üzletvezetésének központja az adott országban van. Ezt az elvet pár évvel ezelőtt a magyar társaságiadó-törvény is elfogadta.”-összegzi Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.

Ezáltal például egy olyan társaságot, amelyet Svédországban jegyeztek be, de amely üzletvezetésének központja Magyarországon van, mind Magyarország, mind Svédország saját belső jogszabályai szerint belföldi illetőségűnek fogja tekinteni. Ilyenkor, végső soron, a magyar-svéd kettős adóztatási egyezmény dönti el, hogy mely ország tarthatja fent a társaság fölött az illetőség szerinti adóztatás jogát és mely ország kénytelen azt feladni. Az egyezmények ennek eldöntésekor az üzletvezetés tényleges helyét részesítik általában előnyben a puszta formalitásnak tekinthető székhellyel szemben. A fenti példánál maradva, ez azt jelenti, hogy az adott társaság székhelye és társasági jogi jelenléte ugyan Svédországban marad, azonban az a magyar adórendszerben adózik, Magyarországon nyújt be adóbevallásokat.

Egy eleve Magyarországon létrehozott társasághoz képest egy külföldön alapított, de magyarországi ügyvezetéssel rendelkező cég számos jogi előnnyel bír. Így a cég bár Magyarországon működik és Magyarországon adózik, elkerülhet egyes, a magyar jogszabályi környezetből eredő kötelező rendelkezéseket – akár törzstőke-minimumra, akár ügyvezető felelősségére vonatkozó szabályokat – hiszen ezen szabályok tekintetében a létrehozás jogrendszerének kell megfelelnie. Másrészt vagyonvédelemre vagy éppen a működéshez kapcsolódó kockázatok csökkentésére is alkalmas lehet egy külföldi székhelyű, de Magyarországról irányított társaság alapítása, mivel pert és végrehajtást egy ilyen vállalkozás ellen alapvetően a székhely szerinti országban lehet megindítani, Magyarországon nem. Nem elhanyagolhatók lehetnek presztízsszempontok sem: a nemzetközi kereskedelemben jobban érvényesülhet egy angol Ltd vagy egy holland BV formában működő társaság egy magyar kft.-vel szemben – függetlenül attól, hogy a társaságot Magyarországon működtetik és az a magyar társaságiadó-törvény hatálya alá esik.

Csővári István szerint adózási megfontolások is indokolhatják egy kettős illetőségű cég létrehozását. Egy külföldi cég magyar illetőségűvé válva élvezheti a magyar adórendszer előnyeit (így például a nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony társaságiadó-kulcsot), de egy magyar cég is kihasználhatja egy külföldi ország kedvező adózását. Egyes országok ráadásul kifejezetten a külföldről „odavándorolt” kettős illetőségű társaságok részére tesznek elérhetővé speciális adózási kedvezményeket – így például Málta számos adóelőnyt biztosít nem máltai alapítású, de máltai illetőséggel rendelkező cégek számára. További adózási előnye a kettős illetőségű cégeknek, hogy egyaránt alkalmazhatják a székhelyük és az üzletvezetési helyük országa által kötött kettős adóztatási egyezményeket, és adott esetben hivatkozhatnak a kettő közül a kedvezőbb feltételeket előíró egyezményre.

Mint a fenti példák is rávilágítanak, a „kettős állampolgárságú” társaságok jól alkalmazhatók akár adózási előnyök megszerzésére, akár jogi kockázatok kivédésére. Az elmúlt években á az adóhatóság adminisztrációs rendszere is felkészült az ilyen társaságok kezelésére, ezért egyre kevesebb technikai nehézséggel kell szembetalálkoznia annak, aki ezt a megoldást választja.
A Jalsovszky Ügyvédi Iroda felhívja a figyelmet: ilyen struktúra felállítása során több olyan részletkérdés is felmerül, amelyre nem árt felkészülni.

Tudni kell például, hogy számviteli nyilvántartást a kettős illetőségű cégeknek általában a székhelyük és az üzletvezetésük országában is vezetni kell az adott ország számviteli szabályai szerint – a székhely országában a beszámoló-közzétételi kötelezettség teljesítése érdekében, az illetőség országában pedig a társaságiadó-bevallás alátámasztásaként. A két könyvelés a gyakorlatban nem feltétlenül tér el lényegesen, kisebb vagy nagyobb adminisztrációs többletteherrel azonban mindenképpen számolni kell.

Fontos tudatában lenni annak is, hogy az egyes országok bizonyos tevékenységek végzését a letelepedés különböző formájához köthetik. Így a magyar jogszabályok is előírják, hogy egy külföldi társaságnak egyes tevékenységek végzéséhez adott esetben legalább fióktelepet kell létesítenie. Az előírások eltérőek lehetnek függően attól is, hogy a társaságot az Európai Unión belül vagy azon kívül alapítják.. A letelepedésre vonatkozó szabályokat is mindenképpen figyelembe kell venni egy „kettős állampolgárságú” társaság működésének megtervezésekor.

Forrás: Világgazdaság Online