| Az adókulcsok 2015. július 5-i hatállyal történő módosításának hatása a reklámadó egyes alanyai vonatkozásában |
|
| 2015. december 09. szerda, 00:00 |
|
A reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény [Ratv.] 2. § (1) bekezdése szerinti valamennyi adóköteles csatornán keresztül megvalósuló reklám-közzététel adóköteles (ide nem értve a Ratv. 2. § (2) bekezdése szerinti eseteket). Adóköteles reklám-közzététel esetén az adó alanya pedig a Ratv. 3. § (1) bekezdése szerinti közzétevő. Az adóköteles tevékenységet folytató adózók esetében – az adózás általános szabályai szerint – az adóalap és a fizetési kötelezettség összegétől függetlenül bevallási kötelezettségük állna fenn. Ehhez képest a Ratv. 7. § (6) bekezdése – adminisztratív könnyítésként – egy kivételes szabályt fogalmaz meg, rögzítve, hogy az adófizetésre nem kötelezett adóalany adó, adóelőleg, adóelőleg-kiegészítés bevallására nem kötelezett. Az azon adóalanyok, amelyeknek tényleges adófizetési kötelezettsége nem keletkezett (adóalapjuk az 500 millió forintot meg nem haladó, adómenetes sávban maradt) a Ratv. 2015. július 5-én hatálya lépett módosításaitól függetlenül is a Ratv. hatálya alatt álltak, e személyek sem tevékenységüket kezdő, sem az adóévben a Ratv. hatálya alá kerülő adózónak nem tekinthetők.
A Ratv. 2015. július 5-én hatályba lépett változásainak központi eleme az adómérték-rendszer átalakítása volt, amely keretében az adófizetési kötelezettség alá nem eső adóalaprész 500 millió forintról 100 millió forintra csökkent. A változást beiktató, a reklámadóhoz kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2015. évi LXII. törvénnyel [Mód. tv.] megállapított rendelkezések alkalmazásáról szóló rendelkezéseket a Ratv. 11. §-a tartalmazza. Ezek értelmében a Ratv. 3. § (1) bekezdése szerinti adóalany – döntése szerint – a Mód. tv. hatálybalépése napját megelőző napig kezdődő adóévei első napjától is alkalmazhatja a Mód. tv. által beiktatott 5. § (1) bekezdése szerinti adómértékeket. Ha az adóalany e lehetőséggel nem él, akkor a Mód. tv. által beiktatott, az 5. § (1) bekezdése szerinti adómértéke – a 2015. július 5-ét magába foglaló adóévben – az adóalap olyan hányadára kell alkalmaznia, amelyen arányt az adóév 2015. július 5-étől számított naptári napjainak száma az adóév naptári napjainak számában képvisel. Az előlegfizetési kötelezettségről a fenti átmeneti rendelkezések nem tesznek említést, így arra az általános eljárási szabályokat kell alkalmazni, amelyeket a Ratv. 7. §-a rögzít. A Ratv. 7. § (2)-(3) bekezdései szerint az adóalany – ha a megelőző adóévben is végzett adóköteles tevékenységet – az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig adóelőleget köteles bevallani, amelynek összege az előző adóévben folytatott adóköteles tevékenységből származó adóalap 12 hónapra vetített összege alapján kiszámított adónak felel meg. Tekintettel arra, hogy az adózónak az előzőek szerinti számítást az adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig kell(ett) elvégeznie, annak során értelemszerűen az akkor hatályos szabályok szerinti adómértéket kell(ett) figyelembe venni. Így az adózót nem terhelheti szankció, ha az adómérték az előleg-bevallási határnapot követően akként változott, hogy annak alkalmazása a tárgyévi adóköteles tevékenység után adófizetési kötelezettséget keletkeztet. A Ratv. 7. § (4) bekezdése az adóelőleg-bevallásban rögzített összeg megfizetéséről rendelkezik, kimondva, hogy azt két egyenlő részletben, az adóév hetedik hónapjának 20. napjáig és tizedik hónapjának 20. napjáig, más esetben a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül és az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell teljesíteni. Ebből következően, ha az adózó jogszerűen meghatározott nulla forint előlegfizetési kötelezettségre tekintettel nem nyújtott be előleg-bevallást, az időközben hatályba lépett adómérték változástól függetlenül jogszerűen jár el, ha az említett határnapokon nem fizet adóelőleget. A Ratv. 7. § (5) bekezdése szerint az adófizetésre kötelezettnek az adóelőleget az adóévben az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie, a várható fizetendő adó és az adóévre már bevallott előlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást benyújtani, illetve a fizetési kötelezettség is ezzel egyidejűleg teljesítendő. Az említett időpontban az adózónak már figyelembe kell vennie az előlegbevallás határnapját követően hatályba lépett azon jogszabályi változásokat is, amelyek az adóévi várható adó összegét befolyásolják. Az előleg-kiegészítés összegének számításakor tehát a Ratv. 2015. július 5-én hatályba lépett adómértékeit alkalmazva, a Ratv. 11. §-ában foglaltakat figyelembe kell meghatározni az adóévi adó várható összegét és ezek alapján teljesíteni az előleg-kiegészítést. Összefoglalva tehát: ha a reklámközzétevő a 2014-ben hatályos szabályok szerint adófizetésre nem volt kötelezett, úgy helyesen járt el, ha a reklámadóról bevallást nem nyújtott be. Ennek kapcsán az adózónak a 2015-ös adóév folyamán bevallott adóelőleggel összefüggő fizetési kötelezettsége sem állt fenn. Ha azonban a 2015-re irányadó szabályok szerint – várhatóan – adófizetési kötelezettsége keletkezik, úgy 2015. december 20-ig (21-ig) a feltöltési kötelezettséget, illetve az ehhez kapcsolódó bevallást teljesíteni kell. [Nemzetgazdasági Minisztérium 40303/2015., NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5167595891/2015.] Forrás: NAV Az elmúlt öt hónapról rendelkezésre álló legfrissebb statisztikák szerint, január-májusban 3,4 millió vendég 7,9 millió éjszakát töltött a kereskedelmi szálláshelyeken, a vendégszám 8,2%-kal, a vendégéjszaka-szám pedig 6%-kal haladja meg a tavalyi értéket – hangsúlyozta Glázer Tamás. A turizmus tehát ismét bizonyított a nemzetgazdaság egyik húzóágazataként. A beutazó turizmusban kulcsszerepe van annak, hogy Magyarország egy nagyon jó ár-érték arányú utazási célpont, az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően folyamatosan tud újat, érdekeset és általában a vártnál is jóval többet nyújtani a látogatóknak. A legtöbb vendég Budapestre érkezik, ám a SZÉP Kártya segíti oldani vendégforgalmunk Budapest-centrikusságát, illetve a hazai turizmus szezonalitását, hiszen az elfogadóhelyek több mint 80%-a vidéken van. Az Észak-Magyarország régió a 3. legnépszerűbb belföldi úti cél, a régióban eltöltött külföldi és belföldi vendégéjszakák száma tavaly meghaladta a 2 milliót, ami több mint 13%-os növekedés az előző évhez képest – fejtette ki a vezérigazgató-helyettes. Kiemelte továbbá, hogy az észak-magyarországi turisztikai régió az év 365 napján kínál tartalmas és kellemes időtöltési lehetőséget, így mind a négy évszakban vonzza a turistákat. Olyan, jól ismert és szeretett térségei vannak, mint Eger és térsége, Mátra, Nógrád, Miskolc-Bükk, Aggtelek, vagy Tokaj-Zemplén. A minőségi szálláshelyek, a nemzeti parkok és a borvidékek mellett az élményközpontúságot emelte ki Glázer Tamás, amiben – szavai szerint – Eger verhetetlen, a legfeltűnőbb változáson azonban Miskolc ment keresztül: iparvárosból kulturális és aktív turisztikai úti céllá vált pár év alatt. Az „Egészségtudatos hegyvidék" mottóval népszerűsített Észak-Magyarországon minden rendelkezésre áll, ami a rekreációhoz szükséges: a vizeken kívül számos más gyógytényező – mofetta, gyógybarlang, gyógynövények, ivókúra – is megtalálható itt. A Magyar Turizmus Zrt. célja, hogy tovább bővüljön a régió vendégfo rgalma. Jelenleg a vendégéjszakák 80%-a belföldi vendégeknek köszönhető, ezért a társaság törekvése a külföldi vendégek arányának növelése is – hangsúlyozta Glázer Tamás. Hírforrás: OBJEKTÍV Hírügynökség 2015. július 14. |