Tipikus vélemények az adózásról Magyarországon

 A magyar vállalkozói réteg nem kívánatos – adómegkerülő – magatartása rossz hatással van az adózói magatartásra. Ezekről a személyekről – okkal vagy anélkül – sokan feltételezik, hogy gyors és mesés meggazdagodásuk részben a meg nem fizetett adóból származhat. Már az iskolában szükséges lenne elkezdeni az adózással kapcsolatos kötelességek és jogok megismertetését.

Az utca embere e tárgyban vagy durván és elutasító egyszerűséggel nyilvánul meg, vagy előveszi  a jól alkalmazott szalonképes sablonokat. Így valahogy : „…túl sok az adó…, magasak a járulékok…,túl bonyolultak a jogszabályok..”,

Ami természetesen egytől-egyig igaz állítás, de mint minden általánosítás veszélyesen felszínes.

Ahhoz, hogy pontosabban közelítsük a témát, nem árt ha tisztázunk néhány alapfogalmat.

Mi is az adó? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint „kötelező jellegű rendszeres pénzbeli hozzájárulás az állam fenntartásának költségeihez”, ez szintén nagyon igaz állítás, de ennél azért többről van szó. Hozzá kell tenni, hogy bizonyos feltételekhez (jövedelem,  vagyon, forgalom, stb.)  kötött fizetési kötelezettségről van szó és nagyon fontos hangsúlyozni azt is, hogy ha nem is közvetlenül, de közvetett módon az állam polgárai ellenszolgáltatásban részesülnek belőle/általa.

Úgy hiszem ez az a pont, amelyről a polgárok gyakorta megfeledkeznek. Az adózás kötelezettségét, annak értelmét, társadalmunkban játszott szerepét, helyét nem tanulják meg fiataljaink az iskolában, mint ahogyan persze általános állampolgári ismeret- szerzési lehetőségeknek is igencsak híján vannak.

Van egy speciális fogalom, amelyet úgy hívunk : adórés. Az adórés az a különbözet, amely az adott adózási rendszer alapján kiszámított elméletben várható adóbevétel és a valóságban befolyt adó között keletkezik. Vagyis, ha mindenki teljesítené a tőle elvárt kötelezettséget, akkor az adórés nem létezne. Ma Magyarországon az adórés aránya az elméletben várható adóbevétel hozzávetőleg 20-25 százaléka. Természetesen ez nem lehet pontos adat, hiszen több millió adózótól várható adóteljesítményt csak becsülni lehet, de akkor is csúnya szám.

Szakemberek szerint az adórés kialakulását két tényező befolyásolja lényegesen, az egyik magának az adórendszernek a hatékonysága, a másik pedig az adózási fegyelem.

Az adózással kapcsolatos tipikus véleményt akkor ismerhetjük meg, ha az adózási fegyelemmel foglalkozunk. Nem kis szerepe van ebben a médiáknak. Rendkívül fontos, hogy az állampolgár milyen információkat kap az állami kiadásokról. Mi jut el hozzá a költségvetés gazdálkodásáról, hiszen nyilván nem az erről szóló vaskos joganyaggal készül kitölteni üres óráit. Így azután a televízió, rádió, sajtó által számára csepegtetett – gyakran bulvárhírré alacsonyított – információkból rakosgatja össze magának a képet. Hogy azután ebből mi kerekedik ki ? Értetlenség, az adózás elutasítása, az adómorál jelentős romlása.

Természetesen nem állíthatjuk, hogy a korrupció szó ismeretlen fogalom az állami gazdálkodás berkeiben, de valljuk meg őszintén az sem túl gyakori, hogy a televízió bármely műsorában a saját munkájukban sikeres, több évtizedes munkahelyi tapasztalattal rendelkező, közkedvelt köztisztviselőkkel készült riportot látna a hírre éhes néző.

A vállalkozói réteg nem kívánatos – adómegkerülő – magatartása, szintén rossz hatással van az adózói magatartásra. Ezekről a személyekről – okkal vagy anélkül – sokan feltételezik, hogy gyors és mesés meggazdagodásuk részben a meg nem fizetett adóból származhat. Minél több ilyen esetről hallunk, annál inkább rendül meg a hitünk a terhek közös viselésében, a társadalmi igazságosságban és ezzel arányosan romlik az adófizetési hajlandóságunk is.

Magyarországon jellemzően elismerik az ügyeskedő, trükköző embert, vállalkozást. A fent hivatkozott tanulmány ezzel kapcsolatban az alábbi következtetést vonta le.

„Az adó megfizetését régebben a hatalmi kényszertől való félelem vezérelte, ennek megszűnésével viszont szükségessé vált egy olyan cél megjelölése, amely az önkéntes adózásra irányul. A közösséghez való tartozásnak ára van, fizesd meg ennek a tagdíját, élvezheted a közösség nyújtotta szolgáltatásokat.” Ez valóban segítene abban, hogy az állam polgárai ne valamiféle áldozatvállalásként, hanem önkéntes hozzájárulásként éljék meg adózási kötelezettségüket.

Mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha például a polgárok évente kapnának egy kimutatást arról, hogy az adott esztendőben mennyi pénzt igényeltek és kaptak a közös kasszából oktatásban, egészségügyi- és szociális ellátásban ?

Ha valamennyien látnánk a számlánkat, minden bizonnyal másként gondolkoznánk az adózás hasztalanságáról.

Természetesen hatalmas felelőssége van a mindenkori kormányzatnak abban, hogy megfelelően és őszintén kommunikálja az állami szféra felhasználásait és mindent megtegyen annak érdekében, hogy meggyőzze polgárait arról, hogy az állam van értük és nem pedig fordítva.

Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az adótörvények számos kedvezményt, csökkentési, mentességi lehetőséget tartalmaznak. Kell persze az is, hogy könnyen érthető, jól megfogalmazott szabályozás segítse a betarthatóságot, hiszen a szövevényes, túlságosan munkaigényes adminisztráció szintén a fizetési kedv csökkenéséhez vezethet.

Az alkalmazásban állók gyakran nyilatkozzák azt, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a vállalkozói réteg, hiszen a bérükből levonják az adót és nincsen lehetőségük eltitkolni, vagy költségekkel csökkenteni jövedelmeiket. Biztosan van ebben az állításban is igazság, azonban a hazai vállalkozások legtöbbje nem annyira önálló, hogy ne „bedolgozna” valahová, így azután bizonyos szempontból ezek a vállalkozások is „havi fixből” gazdálkodnak, hozzá kell még tennünk azt is, hogy az önálló vállalkozás felelősségének terhével, hiszen ha például nincsen bevétel a járulékokat akkor is kötelező befizetniük.

Társadalmunk jelentős rétege nem gondol úgy a rendesen adót fizetőkre, mint egyedüli követendő példára, pedig ha jóval nagyobb hangsúlyt kapna az ő magatartásuk, akkor előbb-utóbb érezhetően változna a közvélemény minősítése.

Sokan vannak azok az adózók is, akik alapvetően igyekeznek betartani a törvényi előírásokat és befizetni a szükséges kötelezettségeiket. Tévedésük esetén nagyon nagy hiba az ellenőrzést végző szakemberek részéről, ha a törvény teljes szigorával sújtanak le rájuk. Gyakran megesik mégis, hogy az ellenőrök nem kellő megfontoltsággal mérlegelik az ilyen helyzeteket és éppen a túlságos „keménykedés” fordítja rossz irányba az adózó hozzáállását a továbbiakban.

Összefoglalva tapasztalataimat, az a meggyőződésem, hogy már iskolában szükséges lenne elkezdeni az adózással kapcsolatos kötelességek és jogok megismertetését. Sokkal tudatosabban, nyíltabban kellene beszélni a közpénzek felhasználásáról, gondosabban kellene mérlegelni az ellenőrzések során tapasztaltakat.

De azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi az állam polgárai, egy kicsivel nagyobb szándékkal álljunk hozzá az adózás kérdéséhez.

Forrás: Vincze Márta

www.adomegtakaritas.shp.hu

Kérdése van a cikkhez? Írja meg az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mailcímre!



Üzleti Közösségünk tagjaként erre IS jogosult egész évben! Részletekért kattintson ide →