Csőd- és felszámolási eljárás a gyakorlatban

Jogi szemmel a cég fedezetéről

Nemrég egy csődeljárás kényszerű részese lehettem egyik ügyfelem – mint hitelező - jogi képviselőjeként.
Sok illúzióm ugyan eddig sem volt az eljárás menetével kapcsolatosan, de a történtek meggyőztek arról, hogy az egyes szerződések megkötését megelőzően alapvető fontosságú a szerződéses partnerünk (banki) hitelállományának körültekintő felmérése.

I.) Kezdjük az elején: A csődeljárás során az adós működik, „létezik”, „termel”, a felszámolási eljárást követően viszont megszűnik. A két eljárás közötti összefüggést az adja, hogy a csődeljárás sikertelensége (a hitelezőkkel folytatott eredménytelen egyezkedés) maga után vonja a felszámolási eljárást. Míg az előbbi esetben „alkudoznak” a felek, kinek mennyit tud teljesíteni tartozásaiból az adós, az utóbbi esetben az adós fizetésképtelen, remény sincs arra, hogy átütemezett tartozásait a jövőben - akárcsak részben is - rendezni tudja. Ekként az eredménytelen „egyezkedésből” (csődeljárásból) következik, hogy az adós fizetésképtelen (felszámolás) azzal együtt, hogy a csődeljárásnak nem feltétlenül kell megelőznie a felszámolási eljárást. Az „eleve” fizetésképtelen adós hitelezői meg sem kísérlik az „egyezkedést” (csődeljárást), azonnal felszámolást kezdeményeznek adósukkal szemben.

A csődeljárás során a hitelezők – fizetési haladék adása mellett – igyekeznek többségi döntéssel működésében fenntartani az adóst. Erre alapos okuk van, és nem a szolidaritásuk viszi őket erre. Pontosan tudják, hogy a csődnél csak egy rosszabb dolog történhet: ha felszámolják az adós társaságot. A csődegyezségnél ugyanis „mindenki kap valamennyit”, a felszámolás során viszont az „utolsóknak ami marad” elv érvényesül. Ez utóbbi esetben ugyanis törvény által kötött a sorrend, így az „f)” kategóriás követelések ((Cstv. 57.§ f), praktikusan minden szállító az)) jogosultjai, gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával várhatják a felszámolás végét mikor is kiderül, hogy a felszámolt társaság vagyonából nekik is jár ugyan, de nem jut…

II.) Az olvasónak biztosan ismerős a „szerződést biztosító mellékkötelezettség” fogalma, amely esetünkben maga a (jel)zálogjog.
A bank, mint általában a legtőkeerősebb és a legnagyobb hitelnyújtó rendre így védi magát a negatív gazdasági fejleményektől. Egyéb „szállítók”, mint hitelezők nem élhetnek hasonló lehetőséggel, hiszen a szolgáltatásuk általában kizárja az ilyen biztosíték létét, de legalábbis a zálog alkalmazása ellehetetlenítené a napi üzletmenetet.

A bank mint hitelező szerepe két okból speciális a fenti eljárások során. Egyrészt gyakorlatilag mindig a legnagyobb hitelező, másrészt mindig jelzálogjoggal biztosítja a követelését. Azaz: a csőd és felszámolási eljárás során annak menetére döntő szava van (a szavazati jog a fenti eljárások során a hitelállománnyal arányos), ráadásul – mint jelzálogjogosult – mindenkit megelőzően jut a pénzéhez.

A bank ekként a csődeljárásban sajátosan gondolkozik: ha a csődeljárást (a társaság működőképességét) támogatja, akkor engedményekre kényszerül, csakúgy mint a többi hitelező (későbbi /csökkentett összegű/ hiteltörlesztés stb.), ha viszont adósának felszámolás mellett dönt, azonnal (és áron alul) értékesítheti a csőd-(majd felszámolási) eljárás alá vont társaság eleve túlbiztosított ingatlanait. Magyarul: ez utóbbi esetben gyorsabban forgathatja vissza a pénzét.

Egy gazdaságilag „megingott” cég fenntartása a banki oldalról nem feltétlenül racionális még akkor sem, ha a bank előbb-utóbb úgyis pénzéhez jut. Ilyenkor ugyanis rendre az előbbre esik a választás. (Külön érdekes kérdés, hogy a „megingást” a hitelfolyósító bank önmagában is előidézheti…)
A kisebb hitelezőket (ideértve a többszáz-milliós hitelállományokat is) a „nagy” rendre sorsára hagyja, a „nagypénz” és a zálog dönt el végül mindent.

III.) Ha bármi következtetés levonható a fentiekből az legfeljebb annyi, hogy üzleti partnereink „látszólagos” jóléte mögött látnunk kell, hogy az megtermelt értékből (gazdasági teljesítmény) vagy „adósságból” fakad. Ha ugyanis főleg mások finanszírozzák üzleti partnerünk működését, mások fognak dönteni végül partnerünk sorsa felett is.

Dr. Tokár Tamás
Ügyvéd
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.