a)    A kormányváltás előtt az európai konjunktúra a kezdődő kilábalás jeleit mutatta, a magyar gazdaság iránti nemzetközi bizalom a kedvezően alakuló külső és belső egyensúlynak köszönhetően jelentősen javult, a forint viszonylag erős és stabil volt, a jegybanki alapkamat folyamatosan csökkent, a költségvetési hiányt a piacról, javuló feltételek mellett lehetett finanszírozni, s a magyar üzleti és fogyasztói várakozások már egy éve emelkedtek.

Az új kormány azonban nem erre épített: konfrontatív, a görög válság okozta európai pénzügyi helyzettel nem számoló, irreális költségvetési lazításra törekvő magatartása a szándékolt mozgástér-bővítés helyett annak beszűkülését okozta. (A GKI már 2010. márciusi előrejelzésében jelezte, hogy az államháztartási hiány radikális emelése a nemzetközi szervezetek – EU, IMF – számára láthatóan elfogadhatatlan, ezért a nyíltan konfrontatív gazdaságpolitikát csak elvileg tartotta lehetségesnek.) A kormány mostanra eljutott oda, hogy nyilatkozatai szerint eleget kíván tenni az EU-tagságból, az érvényes konvergencia-programból adódó kötelezettségének, s 2010-ben 3,8%-ra, 2011-ben pedig 3% alá csökkenti az államháztartás hiányát. Ez jelentős, de a piacok által valójában várt (sőt elvárt) fordulat. A gazdaságpolitika iránti (piaci, intézményi és európai) bizalom azonban csak fokozatosan állhat helyre. A jelenlegi bizalmatlanságnak három fő oka van.

1.    A reális gazdaságpolitikai koncepció hiánya. Kiderült, hogy (miközben a kormánynak határozott elképzelése volt a jogállami hatalommegosztás villámgyors lebontására) a kormányzati pozícióból hirdetett gazdaságpolitikai koncepció azonos maradt az ellenzéki szerepben hirdetett álmokkal. Ráadásul – amint a 29 pontos program rögtönzöttsége, majd az ahhoz való, technikai részletekben is érthetetlenül merev ragaszkodás is mutatta – még a "B"-terv is hiányzott. A konkrét szakmai kérdések tömegében bizonytalanság, a napvilágra kerülő elgondolások kiérleletlensége, ugyanakkor a valódi szakmai véleménycsere elkerülése látszik. A beígért adócsökkentés helyett eddig adóemelés történt, ahogyan csökkent az adó, az nem segíti, ahol meg emelkedett, ott erőteljesen fékezi a növekedést.

2.    Állandó visszaesési veszély a fiskális alkoholizmusba. Bár a magyar gazdaság 2009-2011-re előrebecsülhető folyó egyensúlyi adatai nagyon kedvezőek, az EU-ban és nemzetközi pénzvilágban még elevenen él a 2000-2006-os magyar „fiskális alkoholizmus” emléke, amelyre a jelenlegi kormány nagyon is hajlamosnak látszik. Úgy tűnik, hogy a kormány csak kényszeredetten tett ígéretet a hiány szerződésben vállalt csökkentésére. A költségvetés kiadási oldalán megtett érdemi reformok nélkül nem lehet adót is csökkenteni és hiányt is leszorítani!

3.    Az EU intézmények kölcsönös kompromisszumokon alapuló politikai kultúrájától eltérő, konfrontatív magatartás. Ez tükröződik például a nyilvánvalóan alkotmánysértő (pl. visszamenőleges hatályú) jogalkotásban, az érdekegyeztetés kiiktatásában, az európai intézményekkel való pusztán formális egyeztetésekben. Mindez – ráadásul egy nem nagy, nem euróövezeti tagállam esetében – alkalmassá teszi Magyarországot a példastatuálásra.

A görög válság után valószínűleg más megközelítéssel sem lett volna mód a 2010-11. évi hiánycélok (különösen érdemi) növelésére. Ez a magatartás azonban a korábbinál rosszabb pénzügyi helyzetbe hozta Magyarországot. Mindez az árfolyamokon, a kamatfelárakon és a kockázati prémiumokon keresztül közvetlenül, politikai üzenetével pedig közvetve rontja a gazdasági szereplők többségének helyzetét. (Miközben a választások előtt a mostani kormány többek között a növekvő bizalom hatására csökkenő kamatkiadásokat jelölte meg mozgástere bővítése egyik fő forrásának!)

b)    Az adócsökkentés eddigi lépései a kisadók esetében gesztusjellegűek, egyes esetekben – például a pálinkafőzésnél – versenytorzítóak. A társasági adó – kkv-kra hivatkozó, de nyilvánvalóan a nagyoknak előnyös – csökkentése nem ösztönöz befektetésre és fejlesztésre. A bankok külön adóztatása túlzott, likviditásuk és hitelezési képességük szűkítését, esetenként tőkevesztést okoz, ami nemcsak a cégek és a lakosság hitelfelvételét, de a lejáró állampapírok megújítását is megnehezítheti. Az egykulcsos, családi jellegű szjá-t várhatóan időben elhúzódva és sokféle fékkel kiegészülve vezetik be.

Az új kormány megalakulása óta meggyengült forint jelentősen rontotta a hitelfelvevők helyzetét. Eközben a devizahiteleseken való segítés érdekében az elmúlt hónapokban többféle ötlet is napvilágot látott. Ezek azonban csökkentik az adósok fizetési hajlandóságát, teljességgel hiányoznak hozzájuk a források. Csak olyan megoldás látszik megvalósíthatónak, amely kizárólag szélsőséges esetekben segít, s a hitelfelvevő és a bank is veszít az állami segítség igénybevételén. A hiteladósoknak a legtöbbet a pénzpiaci bizalom helyreállításával, a kockázati felárak csökkentésével, ehhez hiteles reformokat is megvalósító gazdaságpolitikával lehet segíteni. A kormány a hiány csökkentése érdekében el is kötelezte magát új strukturális reformok beindítása mellett. Ezek területe - hol vállal konfliktusokat a kormány -, s tartalma még ismeretlen. Eközben azonban gesztusjelleggel már a nyáron hozzáfogott az előző kormányok egyes reformjellegű lépéseinek – szárnyvonalak és kisposták bezárása, patikaliberalizáció, stb. – visszavonásához.

A kormány szerint a monetáris politikának alacsony kamatokkal és nem szokványos módszerekkel – például az MFB új kötvényeinek megvásárlásával – kellene élénkítenie a gazdaságot. Ennek érdekében nyílt nyomást gyakorolnak az MNB vezetőire, ami ellentétes az EU elveivel. Valójában azonban éppen az ország iránt lecsökkent bizalom, s ennek pénzpiaci következményei vezettek oda, hogy a Monetáris Tanács leállította a kamatcsökkentési folyamatot. A kormány alacsonyabb kamatot szeretne, de tényleges magatartása egyértelműen kamatemelő volt!

A GKI azt feltételezi, hogy a kormány lényegében teljesíteni fogja a 2011. évi 3% alatti hiánycélt. A gyakorlatban kétféle karakterű költségvetési politika képzelhető el. Az első esetben a kormány mély strukturális reformokba és ezek egy része révén kiadáscsökkentésbe kezd; mindenekelőtt a közigazgatás, az önkormányzati rendszer és a támogatások, transzferek, állami vállalatok terén. Egy ilyen program tartósan megalapozhatja az adócsökkentést (beleértve a pénzintézeti különadó későbbi kivezetését is), s esetleg teret nyithat némi monetáris lazításhoz. A második esetben a kormány tartózkodik a megtakarítással is járó reformoktól. Egy ilyen megoldás kevesebb politikai konfliktussal jár, ugyanakkor jóval hátrányosabb az adócsökkentés, a hosszabb távú fejlődés szempontjából.

Jövőre az államháztartási hiány kb. 1 százalékpontos javulásának fedezetét a GDP várhatóan 2,5%-os növekedése önmagában megteremti, de komoly adócsökkentés esetén a 3% alatti deficitcél elérése jelentős kihívás. Az ország piaci forrásból, illetve tartalékok terhére való finanszírozása 2011-ben megoldható, de drágább és kockázatosabb, mint az IMF védőernyője esetén, hacsak nem sikerül a bizalmat más módszerekkel – valódi strukturális reformok elindításával, ERM-2 rendszerbe való belépéssel, hiteles 2014. évi euró-csatlakozási program elfogadásával - jelentősen növelni. Az államadósság 2011-ben az idei 80% körüli értékről 76-77%-ra mérséklődhet. Ez kedvezőbb lesz az EU átlagánál, mely ráadásul 2011-ben még növekvő. A folyó fizetési és tőkemérlegben a fejlesztési célú európai uniós források emelkedése következtében a 2010. évihez hasonló, 2,6 milliárd euró többlet várható. Régiós összehasonlításban – a balti államoktól eltekintve – egyedül Magyarország nem szorul nettó külső finanszírozásra. Magyarország összes külfölddel szembeni nettó adóssága a 2009. végi 52 milliárdról, 2011 végére 46,5 milliárd euróra csökkenhet (ez utóbbi a GDP 44%-a).

c)    A 2011. évi gazdasági növekedés feltételei a korábban gondoltnál valamivel rosszabbak. A külső kereslet növekedési üteme az ideihez képest lassul, miközben a belföldi kereslet csak lassan élénkül. A pénzügyi, finanszírozási feltételek romlanak. A növekedés  a 2010. évi 1% után továbbra is szerény ütemű, export- és beruházás-orientált lesz. Az EU-források bővülnek, azonban az állami döntéshozatal lelassul. A hazai gazdasági szereplők ugyan a korábbinál sokkal optimistábbak, a válságot túlélő cégek pénzügyi helyzete stabilizálódik, de az elkerülhetetlen költségvetési szigor az állam eszköztárát, a túlzott méretű pénzintézeti különadó és a romló hitelportfolió a bankok hitelezési aktivitását korlátozza. A fogyasztói kereslet szinte stagnál – igaz négyévnyi visszaesés után már a szerény emelkedés is nagy változás –, az üzleti beruházások főleg néhány exportorientált céghez kapcsolódóak. Mindebből 2011 egészére 2,5% körüli növekedés adódik.

Az exportvezérelt ipar 2011-ben is a magyar gazdaság húzóágazata lesz. Az idei 8,5%-nál valamivel lassúbb, 7%-os növekedésben továbbra is az export szerepe lesz a meghatározó, a belföldi értékesítés inkább csak a II. félévben, s főleg az export beszállítói láncokban nőhet. Átlagos időjárás esetén a mezőgazdaság az idei visszaeséshez hasonló mértékben tudja növelni kibocsátását. Az építőipari termelés sokévi csökkenés után 4% körüli ütemben növekszik. Az ingatlanszektor stagnál. A 2009. évi 30 ezer felettii és 2010. évi 20 ezer után 2011-ben 22-24 ezer lakás épül. A kiskereskedelmi forgalom az idei 3%-os csökkenés után 1% körüli mértékben emelkedik, de a hiteligényes, drágább tartós fogyasztási cikkeké inkább csak stagnál. A hírközlési tevékenységet végző cégek egy főre jutó átlagos árbevétele 2011 végéig nem nő. A szállításban és az idegenforgalomban továbbra is a külföldi kereslet lesz a dinamikusabb, de 2011-ben a belföldi sem csökken tovább. A pénzügyi szektorra kivetett adó 2011. évi technikája még ismeretlen, de a költségvetési bevételi követelmény változatlan. A bankok – noha ezt jellemzően tagadják – a terheket legalább részben át fogják hárítani az ügyfelekre. Ennek ellenőrzése ugyanis szinte lehetetlen. A romló nyereségesség és a nemteljesítő hitelek arányának további emelkedése rontja a bankok tőkehelyzetét. Az új nemzetközi irányelv, a Bázel III. a korábbinál szigorúbb tőke-megfelelési szabályokat ír elő. A gazdasági növekedés beindulásával élénkülő hitelkereslet gyorsan a bankok hitelezési képességeinek (és az adó miatt: szándékainak) korlátjába ütközhet. Ebben az esetben a külföldi tulajdonosok tőkeemelésére lenne szükség, ami a kedvezőtlen magyarországi nyereségesség és a bizonytalan szabályozási környezet miatt elmaradhat.

2011-ben az Új Széchenyi Terv révén fokozódhat a 2010-ben lefékezett EU források beruházás-élénkítő hatása. Az üzleti beruházások számára a Széchenyi beruházási kártya némi forrásbővülés hozhat. Az EU forrásokból megvalósuló vállalati beruházásokhoz újabb állami források (hitel, garancia) áll a vállalkozások rendelkezésére. A külföldi beruházások (főleg a Mercedes, de az Audi és a GM Opel) hatására meghaladják az ideit, így a feldolgozóipari beruházások bővülése 10%-ra gyorsulhat, s összességében 4%-os beruházás élénkülés várható (az idei 3%-os visszaesés után).

A keresetek 2011. évi alakulása jelentősen függ a kormány által bejelentett "egykulcsos, családi adózás" tényleges tartalmától és ütemezésétől. Valószínű, hogy a kormány által reméltnél sokkal szűkösebb költségvetési mozgástér miatt a bejelentett szja-reformot (legalább) három év alatt valósítják meg oly módon, hogy 2011-ben még két adókulcs érvényesül (sőt a jelenlegi un. fél-szuperbruttó alapú adózás is fennmaradhat), az adójóváírás kb. egyharmadának kivezetését pedig ÉT-megállapodás alapján béremelés ellentételezi. A minimálbér és az átlag alatti bérek emelésének azonban határt szab a vállalkozások teherviselő képessége. A többlépcsős bevezetés megakadályozza a magas jövedelműek irreális reálbér-növekedését és biztosítja az alacsony jövedelműek reálbérének megőrzését. A bruttó keresetek 2011-ben 3,5%-kal, a nettó keresetek 6,5%-kal emelkednek, ami a reálkeresetek 3%-os növekedését eredményezi (a 2010. évi 4% után). A közszférában a béremelés várhatóan változatlan bruttó bértömeg mellett valósul meg. A nyugdíjak csak az inflációt követik. Valószínűleg a családtámogatások is csak megőrzik reálértéküket, a foglalkoztatás nem bővül, így a reáljövedelem a reálbéreknél ismét kevésbé, kb. 1,5%-kal emelkedik. Mivel a hiteltörlesztés terhei az idei átlaghoz képest emelkednek, a vásárolt fogyasztás csak 1%-kal, a teljes lakossági fogyasztás 0,5%-kal emelkedik. Növekszik viszont a lakosság megtakarítási hajlandósága (kényszere), ezt a növekvő hiteltörlesztés mellett a hitelekhez való nehezebb hozzájutás és a bizonytalan jövő miatti takarékosság magyarázza. A bruttó megtakarítási ráta 5%-ra nő, a nettó 5% körüli értéken marad. A munkanélküliségi ráta a 2010. évi 11,5%-os átlagról 2011-re 11%-ra megy le.

Az infláció 2011-ben lassan mérséklődik, az idei 4,8%-ról (és az év végi 4%-ról) 2011 végére 3,5% alá csökken, éves átlagban pedig 3,5% lesz. Mérséklő hatású a továbbra is szűkös vásárlóerő, az éves átlagban erősödő forint, az átlagos mezőgazdasági termés esetén kedvezőbb élelmiszerár. Ugyanakkor a 2010. őszi önkormányzati választások miatt elhalasztott energia-áremelés, a helyi önkormányzatok választások előtti visszafogott közüzemi és közlekedésidíj-emelése jövőre inflációs nyomást fejt ki. Ezt fokozza, hogy az infrastrukturális fejlesztések okozta költségnövekménynek is meg kell jelennie a közüzemi díjakban. A nemzetközi piacok által jól fogadott 2011. évi költségvetés és az egyensúly melletti hosszabb távú elkötelezettséget is demonstráló konvergencia-program esetén lassan erősödni kezdhet az ország, s ezzel a forint iránti bizalom. Az árfolyam éves átlagban 270 forint/euró körül lesz (az idei 277 és második félévi 284 forint/euró után). Az állampapírok hozama kissé csökkenhet. A pénzpiaci befektetők óvatossága, a korábban vártnál magasabb infláció és az emelkedő nemzetközi kamatkörnyezet miatt a jegybanki alapkamat legjobb esetben is csak minimálisan csökken, 2011 végére 5% körülire. Nem zárható ki az sem, hogy a kormány az elmúlt hónapok gyakorlatához hasonlóan ismétlődő kísérletet tesz költségvetési mozgásterének egyeztetés nélküli bővítésére. Ez újabb árfolyam-sokkokkal járna, ami végső soron kamatemeléshez, a hiteladósok és ezzel a bankok helyzetének további romlásához, a növekedés minimalizálódásához vezetne.

A GKI prognózisa 2010-11-re

Forrás: KSH, GKI