A „munka hőse” kifejezés némileg pejoratív értelmet nyert kis hazánkban az elmúlt évtizedekben (bár már annak is több, mint húsz éve, hogy ez az értelmezés kiment a divatból) – pedig ténylegesen jól tükrözi minden főnök álmát, az Ideális Munkatársat. Köteteket lehetne megtölteni jobbnál jobb motivációs ötletekkel, én most mindössze egy, saját tapasztalatból kiválóan működő verziót szeretnék megmutatni lelkesebb, termelékenyebb és lojálisabb munkatársakra vágyó vállalkozótársaimnak.

A magyar munkavállalók 75 százaléka regisztrált már valamilyen közösségi oldalra, közülük már közel 15 százalék a karrierépítés során is elsődlegesen ezeket a portálokat használja. A Randstad Workmonitor 29 országra kiterjedő kutatása a közösségimédia-használat és az álláskeresés összefüggéseit vizsgálta.

A magyar nyelv egyik legszebb és legkifejezőbb szava a „lélekjelenlét”. Leírja azt az állapotot, mely akkor szükséges, ha valamilyen kihívó helyzettel szembesül valaki – legyen az magán, vagy céges szituáció. Azt minden vállalkozásvezető elrebegi esti imájában, hogy „bárcsak csupa olyan emberrel dolgozhatnék, akinek van lélekjelenléte!”. Hogy derítheti ki a lélek pontos (m)értékét, mielőtt felveszi a következő Mr. Wolfot cégébe?

A minap egyik kedves barátom hívott fel a jó hírrel, hogy nem hiába dolgozott az elmúlt két évben. Amikor elment a mostani cégéhez dolgozni, akkor már elég eltökélt volt, pontosan tudta mit szeretne, vagyis, hogy szeretne előbb - utóbb vezető lenni az adott cégnél. Természetesen nem rejtette véka alá a szándékát és jól feltérképezte az előrelépési és karrierlehetőségeket. És most, így két év múlva végre elérte célját. Nagy örömmel és lelkesedéssel újságolta a hírt a telefonban és már a terveiről beszélt.

Miért nem tud növekedni egy kisvállalkozás? Miért van az, hogy a főnök (esetleg még pár termelékeny ember) úgy érzi, hogy mindent ő csinál a cégben – és ennek megfelelően ő szabadságra sem tud menni? A régi mondás (magad uram, ha szolgád nincsen) könnyen rabszolgasorba taszíthat egy cégvezetőt, ha nem figyel oda. Tippek, hogy szabadítsa fel magát a rabigából egy vállalkozó.

Az emberiség fennállásának kezdete óta többek között a mesék és mondák révén igyekezett apáról fiúra örökíteni a megszerzett tudást. Beletartozik ebbe az ismeretanyagba számos olyan elem is, ami ma, 2011-ben, egy magyar kisvállalkozás életében hozhat áttörést, új gondolatokat, új irányokat. Mit rejt számunkra Alice világhírű útja a játékok életteli világába?

Van olyan kollégája, aki a céges stratégiát, a vezetés jövőbe vetett hitét maximum kritikával, esetleg „meglátjuk majd azt” jellegű kommenttel kíséri csak? A vezetők dolga az, hogy nagyobbat és többet álmodjanak a cégnek, a munkatársaknak és a tulajdonosnak – elérni mindezt viszont egyedül nem lehet. Hogy szűrje ki az álomrablókat a cégből?

Első munkahelyemen még egyetemista koromban kezdtem el dolgozni. Akkor azt hittem, egy átlagos cégnél az a normális, amit ott tapasztaltam: mindenki foglalkozott mindennel, ha éppen arra volt szükség, senki sem tudhatta biztosan, mit fog aznap csinálni, és végső soron a feladatok jelentős részével nem történt semmi. Barátaim, akik multicégeknél helyezkedtek el, hasonló „állapotokat” meséltek el saját munkáikról, így végképp megerősítve láttam, hogy valójában ez a normális. Csak éppen bevételt, és profitot nem hoz. Hogy szüntesse meg a káoszt egy mikrovállalkozó?

A Beatles híres dala az értékesítésben, pláne a cégvezetésben mindennapos sláger: tudom, hogy számos mikrovállalkozás élén álló ügyvezető érzi azt nap közepe táján, vagy a nap végén, hogy ennél kesze-kuszább, problémákkal telibb már nem lehet az élet. Mire hazaér, sokszor már csak ahhoz van energiája, hogy lerendezze a maradék e-maileket, és lefeküdjön aludni. Egy biztos: amikor elindította a cégét, nem ezért vágott bele. Hogy lehet akkor olyan vállalkozást felfejleszteni, ami mellett az ügyvezető már tényleg vezetni tudja a céget, és nem a hátán cipelni?