| A stílusos nő |
|
| 2010. július 27. kedd, 03:00 |
|
Az ápolt megjelenés és jó ízlés mindenképpen alapja az adott korban az ideális nővel szemben támasztott követelményeknek. Azt azonban, hogy mi az adott kor ideálja, mindig az adott időszak és annak történelmi eseményei határozzák meg. Azért, hogy könnyebb legyen a divat változásait követni, mindig voltak az aktuális kornak stílusadó személyiségei. Ilyen volt például Sissi, Grace Kelly, Jacqueline Kennedy vagy Audrey Hepburn. Stílusuk a világ minden országában nők százezreire gyakorolt hatást, és sok általuk először viselt vagy róluk elnevezett darab a mai napig meghatározó maradt annak ellenére, hogy a divat folyamatosan változik. Érdekes, hogy hatásuk időtlen, személyiségük meghatározó függetlenül attól, hogy mi is látható éppen az InStyle vagy a Vouge címlapján. És, hogy miért van ez? Ezen kérdésre talán leginkább a divatvilág nagy óriása Coco Chanel fogalmazta meg a választ: „A divat változik, a stílus marad”- és ez valóban így van, a divatot nem kell szentírásként kezelnünk, nem előír, hanem ajánl. Saját stílusunk megteremtésekor kiválaszthatjuk mi az, ami tetszik, előnyös, és amiben jól érezzük magunkat. Ezen gondolat alapján született a Chanel márka, hiszen Gabrielle – ez Coco eredeti neve - csupa olyan darabot hordott és tervezett, amelyeket ő maga is szívesen hordott ezzel nem divatot, hanem stílust teremtve. A női divat története az emberiséggel egyidős és a férfiakénál talán még sokkal nagyobb változásokon ment keresztül. Az őskorban a férfiak és nők viseletében nem volt nagy különbség. Mindkét nem szőröket, bőröket viselt, és inkább a praktikum volt a meghatározó szempont, mintsem az esztétikum. Az ókorban jelent meg a ruházat újabb szerepköre: a használati célon kívül a díszítés és rang közlése. A nők viseletének alapdarabjai a tunika és a fölötte viselt, díszes stóla. A lepelruhák uralma hosszú időn át megmaradt. A lovagkor beköszöntével jelennek meg a női öltözéket a férfiakétól nagyon erősen elkülönítő alapdarabok. Míg a férfiaknál ismét a praktikum kerül előtérbe, a hölgyeknél egyre fontosabbá válik a nőiesség hangsúlyozása, díszítésekkel, oldalt fűzött felsőrészekkel és szoknyákkal. A XIV. században egy addig ismeretlen újdonság jelenik meg: a mély dekoltázs, amely először sokkolja az urakat. A reneszánsz idején a kiegészítőknek is egyre nagyobb szerep jut, a ruhák szalagokkal, csatokkal, drágakövekkel díszítettek, és új díszítőelemként gyakran használják a csipkét. Az abszolutista uralkodók udvaraiban is fontos marad a pompa. Mind a férfi, mind a női ruhák nemes anyagokból készülnek, színesek, gazdagon díszítettek, akár drágakövekkel is. A divatos, színpompás ruházat gazdagságot jelez, bár ettől még –és ez napjainkra is igaz- nem mindig stílusos…
A múlt század beköszöntével a nők szerepe ugyan lassan, de biztosan változni kezd. A mindennapi élet fokozatosan új nőtípust kíván, megszületik az öntudatos, elegáns és nőiségével, szépségének hatalmával bánni tudó nőideál. Az első világháború csak megerősíti a folyamatot, hiszen a férfiak nagy része a frontokon harcol, így egyre több nő áll munkába, és veszi át folyamatosan az addig kizárólagosan férfi szerepköröket. Egyre fontosabb lesz a ruházat funkcionalitása, a kényelem, persze mindez azért a nőiesség megtartásával. A megváltozott körülmények békekötés után is maradnak, a nők már nem tudnak, de talán nem is akarnak korábbi szerepkörükbe visszatérni. A 20-as évek a divatot gyökeresen megváltoztatják, kialakul a napjaink megjelenését is befolyásoló ideál, amely a független, emancipált, sportos, nyitott és mindenképpen dolgozó nő. A dolgos hétköznapok és a megváltozott életvitel forradalmi változást hozott a divatban is. A divattervezőknek nem volt könnyű munkája, hiszen a funkcionalitást kellett összeötvözni a nőiességgel. Kiindulásként a férfiak utcai viseletéből kölcsönöztek, precíz, egyenes szabásvonalú darabokat alkottak. Megszületik a kosztüm, az ingruha és a nadrágkosztüm. Kialakulnak a női alapruhatár alapdarabjai, amelyeket az üzleti (business), a szabadidő (casual) illetve az alkalmi viselet kategóriákba sorolhatunk. A hölgyeknél ugyanúgy, mint a férfiaknál a stílusosság alapja az igényesség és a különböző darabok párosításakor történő odafigyelés. Fontosak a szabásvonalak, a jó minőségű alapanyagok és az alkathoz, alkalomhoz illő választás. Míg a férfiaknál sok az íratlan szabály, amelyeket be kell tartani, a hölgyek ruházkodása kevésbé formális, de ugyanakkor és talán éppen ezért sokkal nagyobb a hibalehetőség. Mivel a női öltözködésben manapság a magánéletben és a munkahelyen viselt darabok sok esetben megegyeznek, gyakran azok egymással történő párosítása vagy a hozzájuk viselt kiegészítők szabják meg az öltözék jellegét. Ha stílusosak akarunk lenni, a legfontosabb az alapdarabok beszerzése. Ezek egyszerűek, ugyanakkor időtállóak. Érdemes belőlük a jobb minőségűt, a drágábbat választani. Lássuk csak, melyek is ezek: egy kosztüm illetve egy nadrágkosztüm, egy blézer, a blúzok illetve ingek. Ezeket kombinálhatjuk az aktuális trendeknek megfelelő szabású, színvilágú szezonális újdonsággal és kiegészítőkkel. Megjelenésünk így mindig korszerű ugyanakkor stílusos lesz, és nem kell óriási összegeket költeni ruhatárunkra. Az időtálló darabokkal kiadásaink kiszámíthatóbbá válnak, igaz, ehhez testünket is folyamatosan karban kell tartanunk, hogy a megvásárolt darabokat évek múltán is viselhessük…
|
A hölgyek megjelenésének alapja ugyanúgy, mint az uraknál is, a megfelelő stílusú ruházat megtalálása. Azonban, ne feledjük, hogy a görög eredetű „stílus” szó eredetileg kifejezésmódot jelentett. A nők esetében pedig a ruházkodással történő önkifejezésnek még sokkal nagyobb a mozgástere, mint az uraknál. Pontosan emiatt, a hatalmas választék és a folyamatosan változó divat által sokszor akár túlzásokba menően erőltetett darabok hatására talán még nehezebb az egyéniségünket leginkább kifejező, de ugyanakkor az alkalomhoz és alkatunkhoz leginkább illő ruhadarabok megtalálása.
A felvilágosodás és a forradalmak korában egy csapásra minden megváltozik. A francia forradalomban megerősödő polgárság lenézi a nemesek selyemruháit, a ruhák fokozatosan egyszerűsödnek, természetesebbek lesznek. A nők kis kabátot és hozzá szoknyát viselnek, derekukra övet, nyakukba sálat kötnek. A legelszántabbak már pantallót is öltöttek, és hozzá zubbonyszerűre szabott kék-vörös, aranygombos kabátot hordtak. Ez az irány azonban ebben a korban még kirívó. Bár a XIX. század fordulóján Európa divatja elsősorban az angol mintát követi, azaz puritánabbá válik, eltűnik a sok fodor, virágdísz és egyszerűsödnek a formák, egészen a XX. század elejéig nem történik nagy áttörés a funkcionalitás irányába.