Reklámarcok  
 
Legtöbbjük budapesti, egyedülálló, gazdasági diplomája van és lényegesen többen rendelkeznek 3 évnél fiatalabb kocsival, mint az átlag – ez derül ki a Szonda Ipsos és a Kreatív a reklámszakma szereplőiről készült átfogó kutatásából.

Mátyás király álruhában, a Tesco családbarát-olcsó, a Pannon meg egy pizzaszelet áráért kínálja a mobilnetet. A TNS Media Intelligence és a Kreatív Online áprilisi kampányjelentése.

Egyre kevésbé igényesek a filmesek  

A magyar online reklámpiacot nem csapta meg a globális pénzügyi krízis előszele

Üzleti Közösségünk tagjaként erre IS jogosult egész évben! Részletekért kattintson ide →

12 aranyszabály 7. rész:
A hatékony szerkezeti felépítés

Egy webáruház szerkezetét alapvetően három fő részre bonthatjuk: a fejlécre, a fő területre, és a láblécre. A fő területet is általában tovább bonthatjuk az oldalsó oszlopokra, és a középső fő területre. Megkülönböztetünk két- és három oszlopos designokat, attól függően, hogy a fő terület hány oszlopra bomlik szét. Sőt néha előfordulnak 4 oszlopos elrendezések is, melyek nálunk elsősorban a könyváruházakra jellemzőek. Hogy mikor melyik a célszerűbb, azt a későbbiekben fogjuk tárgyalni.

Miért szükséges ilyen „téglákban” gondolkodni? Azért, mert a weboldalak – bárhogy nézzenek is ki – pontosan ilyen „téglák”-ból épülnek fel. Számos technika van, ami végül az emberi szem számára ferde vagy hullámos megjelenítést tesz lehetővé, de összességében ezek is téglákból építkeznek. És minden ilyen nem szabályos forma megjelenítése általában egyedileg megformázott oldalt igényel. Ez igen jól működik is mindaddig, amíg nincs túl sok aloldala egy oldalnak.

Gyakran kérdezik, hogy nem-e lehetne eltérni ettől a „szokványos”, oszlopos elrendezéstől. De igen, el lehet térni, azonban nem mindegy, hogy mely elemek esetében. Egy webáruház ugyanis dinamikusan épül fel, azaz az egyes aloldalai nincsenek egyenként megszerkesztve, hanem a rendszer - adatok egy halmazából - automatikusan építi fel őket. És egy áruházra az jellemző, hogy míg a fejléc és lábléc általában viszonylag statikus (azaz csak minimálisan változik a tartalma), addig a főterület, és az oldalsó oszlopok rendkívül dinamikusak.

Így ezen utóbbi részek nagyon „extrém” formákba való belepréselése nemcsak, hogy sokkal nagyobb munka, de a későbbi fejlesztéseket/módosításokat is sokkal nehezebbé teszik. Ezért szoktuk azt javasolni, hogy a „kreatívabb” elemeket inkább a fejlécbe vagy láblécbe építsük bele, ellenkező esetben a „különlegesség” az oldal hatékonyságának a rovására fog menni.

Ugyan nem ökölszabály, de azért általánosságban elmondható, hogy a navigációt-segítő elemek többségét elsősorban a fejlécbe, a láblécbe és a bal oldali oszlopba szokás pakolni (mert az európai ember szeme bal fentről indul, és átlósan lefelé „pásztáz), míg a konverziót elősegítő elemek általában a középső főterületen illetve a jobb oldali oszlopban találhatóak.

Továbbá gyakran előfordul, hogy a főoldal és az aloldalak szerkezete eltér egymástól (pl. főoldal 2 oszlopos, az aloldalak pedig három oszloposak), ezek okairól a későbbiekben szólunk. Megkülönböztetünk továbbá fix szélességű oldalakat, és változó szélességű oldalakat. Az előbbiek általában 800x600-ra vagy 1024x768-ra vannak optimalizálva. Ez azt jelenti, hogy ha ennél nagyobb felbontásban nézzük őket, akkor az oldal bal és jobb oldalán (illetve ha balra van igazítva az egész oldal akkor csak a jobb oldalán) vannak elég nagy üres, kihasználatlan területek.