Megígértem, hogy folytatom az antioxidánsokról szóló sorozatunkat.

Anyagcserénkkel a levegőben belélegzett oxigénre van szükségünk, felhasználása révén jut szervezetünk minden sejtje folyamatosan ahhoz az energiához amelyeket a tápanyagból nyerünk. Ám az oxigénnek sajnos káros tulajdonságai is vannak. Az oxigénnel képződő szabadgyökök lassan, de biztosan elöregítik szervezetünk energiaszolgáltató motorját, elrozsdásítják, sejtjeinket és szöveteinket. A szabadgyökök agresszív roncsoló oxigéntartalmú molekulák. Ha immunrendszerünk működése gyengül, ezek a molekulák kifejtik károsító hatásukat. Közben veszítenek ugyan agresszivításukból, de a sejtekben és a szövetekben súlyos károkat hagynak maguk után.

Sejtjeink állandóan ki vannak téve a szabadgyökök támadásainak: ez káros ám elkerülhetetlen mellékhatása egy sor anyagcsere-folymatnak. A szabadgyökök ártó hatása hatása ellen szervezetünkben hatásos védekező mechanizmus alakulhat ki.

Ám a szabadgyökök kívülről is támadnak.

Egy dohányos minden szippantással sok millió szabadgyököt lélegez be, az UV sugárzás pedig, a légszenyezés, és bizonyos gyógyszerek fokozzák a szabadgyök képződést.
A sokféle védekező mechanizmus ellenére a szabad gyökök több ponton támadnak, károsodást okoznak a sejtfalban, a sejtalkotókban és a sejtmagban egyaránt, ezáltal jelentősen hozzájárulnak a sejtöregedéshez végül pedig az egész szervezet elöregedéséhez.Amennyiben a szabadgyökök a sejtmag örökítő anyagára hatnak a sejteket rákossejtekké alakíthatják át.
Az érelmeszesedés, reuma,és a szellemi hanyatlás bizonyos formáinak is bizonyos szerepet tulajdonítanak a szabadgyök károsító hatásának.