Mi történt, mitől lettem ilyen? Hiszen máskor, korábban... tudom, felhúztam magam, ideges lettem volna. Még este is ezeken rágódnék... és fájna gyomrom, tán még éjjel is rosszul aludnék.

Ma könnyedén lélegzem és figyelek a testem jelzéseire. Ha valahol szorít, feszül, odalélegzem és ellazítom. Elgondolkozom, milyen gondolat, szó vagy mondat okozta mindezt? És ha rájövök, már könnyen túl is vagyok rajta. Gyorsabban jön a megoldás, a jó válaszmondat, a higgadt megoldás vagy az ötletek számtalan lehetősége.

Mitől is? Elengedtem néhány régi megszokásomat. Már nem úgy akarok reagálni, ahogy korábban.
És ezt a jóga, a tanárom szavai és mintája tanítja nekem folyamatosan.
Mert azt mondja, ezek a gátak csak a fejünkben léteznek.

Azt kéri, kérte: a ’nem tudom’ - rövid mondatot, legalább a jóga idejére hagyjam (szobán, termen, fejemen) kívül, engedjem el. Próbáljam ki nélküle.

És azóta annyiszor megtapasztaltam. Már nem kell magyaráznia. Csinálom és kész. Annyi mindenre képessé tett ez az egy gondolat! Felszabadít!

Hiszen, ha régen valamit meg tudtam csinálni, akkor átéltem, tudtam és az izmaim emlékeznek rá. És ma csak a fejemben lévő korlátok (például: Erre én nem vagyok képes! Ez lehetetlen!) gátolnak az ismételt végrehajtásban.

És ha valamit még sose csináltam, egy új gyakorlatot, ott van a fantáziám – korábbi tapasztalataim alapján, el tudom képzelni. Azt is, hogy én megcsinálom, benne vagyok, átélem. És így azt is megcsinálom néhány próba után, amit még sose csináltam. És határtalan boldogság tölt el!

Mert ma már teljesen ki tudom nyújtani a lábam, és jól esik. Másként lépek, és tartom magam. Terpeszben elérem a lábujjaimat, sőt már talpamat fogom – egyformán, mindkét kezemmel. A gyertyában elmúlt mindenféle nyomás, szűk légzés, mert rugalmassá váltak a kar- és nyakizmaim, hátam, derekam. Mert az egyszerű nyújtott ülésben – a kinyújtott lábam mellett, – már egyenes háttal tudok ülni és semmiféle fájdalom nem emlékeztet a korábbi, görbe, rossz tartásomra.

Hogy benne tudok maradnia az ekében, gyertyában hosszú ideig és külön élvezem a testem lehetőségeit, rugalmasságát megtapasztalni. A különleges csavaró gyakorlatok jótékony hatást gyakorolnak az emésztésemre, a gerincem pedig olyan szabadságot élvez tőlük, hogy minden ilyen gyakorlat után mintha kicseréltek volna!

És a ruhatáram – nem, ne gondold, hogy direkt fogyókúrának való! Nem fogytam! Csak átalakultam. A rugalmas izmok mellett a párnák leolvadtak, és épp a legjobb helyről! Máshol tűnnek fel a karcsúság jelei, és a ruhatáramat is átalakítani vagy lassan cserélni kell. Arról nem beszélve, hogy a sötét színeket egyre kevésbé szeretem!

És sorolhatnám még a társak eredményeit is: van, akinek nem kell vérnyomáscsökkentőt szednie, a másik jelentősen lecsökkentette a pajzsmirigyre szedett gyógyszereit, és sokkal jobban érzi magát. Vagy van, akinek a gyulladt bütyke kisimult, másnak a kalapácsujjai nyúlnak, kezdenek helyreállni lassanként.
És van, akinek a teljes lénye alakult át. Mintha kinyílt, kivirágzott volna. Először csak a nagy sóhajai halkultak le, aztán szűntek meg. Később már könnyedén elemelte a plafon felé a karját, amíg addig csak vállmagasságig sikerült. És végül mosolyogva csinálta a gyakorlatokat, kisimult homlokkal, könnyedén! A legérdekesebb benne, hogy ezt ő először észre se vette. Jót kacagtunk, amikor ő maga is rácsodálkozott, hogy tényleg, mennyit fejlődött!

Mi történik itt? Varázslat? Nem. Egyszerű mozgás, tudatosan, belülre figyelve, légzéssel kisérve.
Folyamatos, rendszeres, kíméletes gyakorlás. Változatos órák, soha nincs egyforma óra, ugyanaz a gyakorlatsor... sőt még kívánni is lehet, kinek milyen panasza van most éppen?!

És minden hétfő (vagy másnak kedd, szerda stb.) este az átváltozás estéjévé válik.

Sütő Mária
www.eromeritotrening.extra.hu