Ismerjük meg!
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) esetében maximálisan igaz a szokásos fordulat, hogy "már az ókorban, az egyiptomiak is ismerték". Nemcsak az egyiptomiak, hanem a görögök, kínaiak, indiaiak is, sőt, nemcsak ismerték, de gyógyhatású anyagai miatt termesztették is ezt a mediterrán térségben őshonos fűszer- és zöldségfélét. Észak-Amerikába is elvitték a bevándorlók, mára szerte a világon ismerik és használják. Magyarországra a rómaiak hozták el, majd a későbbi századokban a kolostorok "füves kertjeiben" is termesztették. A Dunántúlon a termesztésből kivadulva is megtalálható.
Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, illatos, évelő növény egy-két méter magasra nő, a szára egyenes, elágazó, hengeres, többszörösen szárnyalt levele van, szétálló levélkékkel. Ernyős virágzatú, apró szirmai sárgák. Íze, illata jellegzetesen ánizsos. A gumója ízletes zöldség, magjából gyógyhatású teát lehet főzni.
Három fajtája ismert: a varietas vulgare termése sötét színű, csípős, kissé édes ízű, ezt használják elsősorban fűszerként. A varietas dulce termése hosszabb, keskenyebb, halványabb színű, nem csípős, hanem édeskés, ezt nevezik "római köménynek". A varietas azori változat termése nem jó ízű, ennek fiatal hajtásait főzeléknek és salátának használják.