A legtöbben igazán szeretnénk azt hallani, hogy a túlsúlyunk nem az egészségtelen életmódunk, hanem génjeink következtében alakult ki. Ám ez sajnos az esetek többségében nem igaz. Vajon a gének befolyásolják testsúlyunkat?
A szemünk és hajunk színét a szüleinktől örököljük. Sőt, alkatunkat és a legtöbb tulajdonságunkat is. Miért lenne ez másként a testsúlyunkkal? Bármilyen furcsa is, erre a kérdésre mégsem egyszerű a válasz. Pedig milyen sokszor hallhatjuk mi is túlsúlyos társainktól: nem tehetek róla, hogy elhíztam, ilyen génjeim vannak. Utánajártunk, mi lehet az igazság!

Változó vélemények
Bár az elhízás alapvetően civilizációs betegség, már évszázadokkal ezelőtt megjelent. S bár akkoriban a genetikáról még semmit sem tudtak, azt megfigyelték, hogy egyes családokban szinte mindenki kövér, míg másokban egyetlen ember sem. Akár rá is foghatjuk, hogy ez az öröklődés miatt van, de ezzel nagy hibát követnénk el. Évszázadokkal ezelőtt az élelmiszerhez jutás ugyanis még igencsak korlátozott volt: a felsőbb osztályok tagjai szinte dúskáltak, míg az alsóbb rétegekben gondot okozott a mindennapi betevő előteremtése is. Nyilvánvalóan az előbbiek körében a kalóriafelesleg már a gyermekkortól növelte a kilók számát, ám az átlagéletkorban ez nem okozott különbséget az utóbbi csoporttal szemben, mert annak tagjait az alultápláltság miatt bekövetkező betegségek sújtották. A genetikailag kódolt elhízás elmélete azonban mégis innen eredeztethető.
Teltek-múltak az évek, és az iparosodás után az élelmiszerbőség kora is eljött. Egyre gyakrabban volt megfigyelhető az elhízás a középosztály, sőt a munkások körében is. Az orvosok figyelme a táplálkozásra irányult, és elsősorban a mennyiséget hibáztatták. Egyre szigorúbb és szigorúbb diétákkal próbálták meg kezelni az elhízást, és az öröklődő elhízás teóriája lassan feledésbe merült.
Újabb évtizedek elteltével a szakértők figyelmébe az élelmiszereink összetétele került, és a közvélekedés először a szénhidrátokat, majd a zsírokat kezdte el hibáztatni az elhízásért. Megjelentek az azóta is ismert úgynevezett "monodiéták" amelyek egy-egy tápanyag szinte teljes kihagyásán alapultak. Ezek általában nemcsak egyhangúak, de hatástalanok is voltak (például a tojásdiéta ugyan szénhidrátszegény, de pár nap múlva általában kibírhatatlan), így egyre többen gondolkoztak azon, hogy mégis a néhány évtizede felfedezett gének és a kromoszómák kötik gúzsba a súlyukat.

 

 

Forrás:
Házi Patika
www.hazipatika.com