A szorongás titokzatos tárgya II. |
2009. január 26. hétfő, 05:10 |
A GAD-ra jellemző, különféle, általában egzisztenciális illetve teljesítménnyel kapcsolatos szorongások a kívülálló szemszögéből nézve gyakorta teljesen alaptalanokA generalizált szorongás gyökere a tudattalanban rejlik, a manifeszt tartalmak csupán tünetekként értelmezhetők. A szorongás alapvetően általános emberi emóció, az ember életének elkerülhetetlen velejárója. Fokozott éberségi feszültség, negatív érzelmek és gondolatok jellemzik, amelyek veszélyérzetet közvetítenek. Ha a szorongás az élet valóságos eseményeire adott válaszreakcióként lép fel, ezt élettani jelenségként, egyfajta védekező mechanizmusként értelmezhetjük, mely segíti egy adott problémamegoldását. Azonban ha a szorongás körülírhatatlan, különféle szomatikus tünetekkel jár, és semmi konkrét, valóban adekvát, reális oka nincs, ha az ébrenlétet hullámzó módon végigkíséri, valószínűsíthető, hogy a GAD - Generalized Anxiety Disorder – kategóriájába sorolható. A betegség nőknél mintegy kétszer olyan gyakran fordul elő, mint férfiaknál.A GAD-ra jellemző, különféle, általában egzisztenciális illetve teljesítménnyel kapcsolatos szorongások a kívülálló szemszögéből nézve gyakorta teljesen alaptalanok, de legalábbis erősen túlzottnak tűnnek. A problémával küzdők kerülik a szorongásaikkal kapcsolatos problémákat felidéző helyzeteket, társas eseményeket, kötelezettségeket, akár olvasmányokat,filmeket is. Ha mégis kapcsolatba kerülnek a szorongás tárgyával, tüneteik fokozódnak. A beteg mindeközben, realizálva saját szorongásos betegségét, általában a tünetek fokozódásával reagál, így egyfajta circulus vitiosus alakulhat ki. A GAD-ban szenvedők sokat foglalkoznak a jövővel, melyben főképp a kudarcok lehetőségét látják. A szorongó személy nehezen tudja szorongását kontrollálni, bár ezzel együtt belátja, hogy aggodalmai racionálisan nézve indokolatlanok, túlzottak. Az előzetesen rettegéssel várt események lezajlása, a szorongást ébresztő feladatok véghezvitele után az emberek sokszor maguk sem értik, hogy az adott dolog hogyan is keltehetett bennük akkora szorongást. Ennek ellenére a hasonló események várható bekövetkezése, vagy a már sokszor tapasztalt szomatikus szenzációk ismételt jelentkezése újra és újra előhívja szorongásaikat, aggodalmaikat. Hiába emlékeztetik magukat arra, hogy a korábbi, hasonló helyzeteken minden különösebb probléma nélkül úrrá lettek, általában ezzel nem sikerül magukat megnyugtatniuk. A szorongás legfőbb tünetei a nyugtalanság, idegesség, feszültség, a fáradékonyság, jellemzőek a koncentrálási zavarok, a gondolkodási nehézségek, az ingerlékenység, illetve alvászavar. A szorongás a környezeti ingerekkel szembeni túlérzékenységhez vezet, feszültséget, idegességet válthatnak ki zajok, fények, szagok csakúgy, komplex szociális helyzetek. A szorongó ember számára az ellazulás szinte képtelenség, beszélgetés közben kezüket tördelik, kezükkel-lábukkal dobolnak, babrálnak egy zsebkendővel, egy tollal, vagy épp dobolnak az asztalon: nehezen tudnak nyugodtan megülni egy helyben – lerí róluk az idegesség, ami ebben az esetben szorongás. A szorongás a szociális kapcsolatokra is kihat: állandó belső feszültségük gyakran inadekvát viselkedésre sarkallja a betegeket, nem ritkák az ok nélküli és pillanatok alatt lecsendesedő dühkitörések, veszekedések, a kötözködés – valószínűleg a belső feszítő szorongás, feszültség készteti őket ezekre a társadalmilag kevéssé tolerált viselkedésmódokra. A betegek könnyen ingerültté válnak, gyakran túlérzékenyek, sértődősekké válnak, könnyen elsírják magukat. A szorongás azonban nem feltételnül betegség: annak ellenére, hogy testi panaszokkal jár, sok szakember szerint valamilyen latens, tudattalan tartalom okozza. A tudati funkcióknak semmilyen tartós beszűkülésével nem jár. A GAD-dal sújtottak sokszor már pár pillanatokkal a „veszekedést” vagy kiborulást követően konstatálják saját kontrollvesztésüket, amiért azután persze bűntudatot éreznek, s bár elhatározzák, hogy máskor uralkodnak magukon, ez legtöbbször nem sikerül. Emiatt bűntudatuk, elkeseredésük tovább nőhet, fokozva amúgy sem csekély mértékű szorongásukat, így alakítva ki a szorongás circulus vitiosus-át. A szorongás mérhetetlen energiákat emészt fel: azokat az energiákat, melyeket egy lelkileg kiegyensúlyozott ember képes tevékeny, értelmes, alkotó cselekvésben levezetni, a szorongó ember nem tudja hasznosítani, mert azt maga a szorongás hasznosítja: ez enerváltsághoz, kimerültséghez, állandósult fáradtsághoz vezet, mely szintén megakadályozza, hogy képesek legyenek az egyébként általuk is hőn áhított tevékenységeket – legyen az munka vagy szórakozás – végezni. A fáradtságon túl koncentrálási nehézségek, gátolt gondolkodás, feledékenység is rontja a betegek teljesítményét. Úgy érzik, feledékennyé váltak, időnként fontos teendők is nehezen jutnak az eszükbe. A visszatérő testi panaszok mögött általában többszörös ismételt kivizsgálások sem mutatnak ki szervi elváltozást - ez is igazolni látszik az analitikus szemléletű pszichológia szorngás-értelmezését. Leggyakoribb a szomatikus tünetek szájszárazságban, nyelési nehézségben, „gombóc” érzésében a torokban mutatkoznak, gyakori a hányinger, szédülés, izzadás, gyomortáji szorító érzés, szívtáji és gyomorfájdalmak, mellkasi nyomás, stb…A tünetek nem csak percekre jelentkeznek: gyógyszer híján órákon, egész napon kerezstül is fennállhatnak, és természetesen újra meg újra jelentkeznek. A szimptómák a problémák kapcsán, stresszhelyzetben, megterheléskor, ideges, feszült állapotban felerősödnek, sok esetben csak ilyenkor tapasztalhatók – nyugodt körülmények között csillapodhatnak, esetleg átmenetileg meg is szűnhetnek. Mindezen testi tünetek legtöbbször szükségessé teszik a gyógyszerek alkalmazokodását, melyek hiányában mind a munkateljesítmény, mind a társas kapcsolatok alakulása erősen negatív kimenetet mutat. A generalizált szorongásra kifejezetten jellemzőek az alvászavarok. A Gad-dal küzdők rendre fáradtnak, kimerültnek érzik magukat, gykran nem képesek elaludni. Alvásuk nem ritkán, időről időre felébrednek, és jellemző lehet az is, hogy csak nehezen tudnak visszaaludni. Reggel fáradtan ébrednek, napközben kialvatlannak, álmosak, mindez pedig csak fokkozza a fent bővebben tárgyalt különféle tüneteket. . Mint számos más lelki problémánál, az orvosi pszichiátriában elsősorban az ingerületátvivő rendszer hibás működését okolják a betegségért. Egyes kutatások szerint a szorongásra való hajlam öröklődik, a betegek rokonságában gyakoribbak az 'aggódó típusok', a hasonló panaszoktól szenvedők, de a depresszió, a pánikbetegség és az alkoholizmus is – mindezt a biológiai szemlélet tehát genetikával magyarázza, de a társadalomtudományok és többek közt az analitikus lélektan is sokkal inkább a gyermekkori családi hatásokat, a „megbetegítő” szülői magatartást, avagy negatív példát mutató családi miliőt teszi felelőssé – nem csupán – a generalizált szorongás esetében. Mindez nem zárja ki a veleszületett hajlamot (vulnerabilitás), hiszen temperementumunk is már születésünnkkor adott, csakhogy a pszichés betegségek kifejlődése nem determinált… A szorongás gyógyszeres oldására legtöbbbször a nagypotenciálú benzodiazepinek valamelyik típusát alkalmazzák, melyek hatékonysága egyértelműen igazolt. E szerek hatására, azokat megfelelően adagolva a szorongás megszűnik, a beteg képessé válik a normális életvitelre. Azonban a szedatív mellékhatás, a memóriakárosítás, a pszichomotoros és a kognitív funkciók romlása, az alkohollal mutatott kedvezőtlen interakciók, az időnkénti, úgynevezett rebound effektus és a dependencia nem szól ezek hosszú távú fogyasztása mellett. Egy-egy hosszabb terápia megszakításakor a betegek úgy egynegyedénél jelentkeznek megvonásos tünetek. Mindezek okán tehát néhány hónapon túli alkalmazásuk megfontolandó, különösen, ha az egyén „függő” személyiség. Az utóbbi években hazánkban is piacra került az azapiron származékok közé tartozó, buspiron tartalmú gyógyszer. Ez a a benzodiazepinekkel ellentétben nem bír szedatív (mellék)hatással, a pszichomotoros teljesítményt és a memóriát nem rontja, az alkohollal nem lép interakcióba és hosszú távú adagolás esetén sem generál függőséget. Hátránya, hogy az anxiolitikus hatás csak bizonyos latenciaidő után alakul ki. GAD esetében hosszú, hónapokig tartó, folyamatos kezelésre kell felkészülnünk. A legjobb terápiás eredmény a GAD esetében is – a korszerű farmakoterápia mellett – valamely pszichoterápiás kezelés illetve relaxációs módszer (pl. AT.) kombinációjától várható. Forrás: Lépéselőny Kérdése van a cikkhez? Írja meg az Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mailcímre! Szeretne díjmentesen konzultálni szakértőnkkel? Érdekli, hogy lehet ezt gyakorlatba ültetni a saját cégében?
A Lépéselőny Virtuális Irodaház üzleti közösség, az üzleti partner keresésre alkalmas cégtár, szakmai tudakozó. Legyen a célja új vevő szerzés, értékesítés – a Lépéselőnnyel a bevétel és a haszon nem marad el. A magyar gazdaság szereplői közti üzleti kommunikáció terepe. A menedzserek számára fontos információk a kiegyensúlyozott életmód, egészség – betegség, a házipatika témáiban. |