Valami azonban nem stimmel. Kicsit mintha több tűzoltó lenne a kelleténél. És még valami, a mai tűzoltók többsége nem tűzoltóautóval jár, nem csúszik le egy fémrúdon, ha riasztás van, és nem visel védősisakot sem. Sőt, a mai tűzoltók nagy többségének olyan névjegykártyája van, amin nem is az szerepel, hogy „tűzoltó”. A mai „tűzoltóknak” látszólag jól megy a dolga: céges autóval járnak, titkárnőjük van, meg hasonlók.

Manapság a tűzoltók többségét úgy hívják, hogy „ügyvezető igazgató”, és legtöbbször eléggé stresszesen élik az életüket. Nem is csoda. Senki nem mondta nekik, hogy tűzoltásra szerződnek. Tűz, füst, veszélyek? Vannak bőven, de ezeknek is más a nevük. Az ügyvezető életében ezek úgy jelentkeznek, hogy „időhiány”, „kapkodás”, „fluktuáció”. Néha nem tudja, hogy hol izzik a parázs, és hogy mikor lobban lángra. Folyamatos figyelmet igényel, hogy azonnal reagálni lehessen. Az égve lezuhanó keresztgerendák helyett a „keresztutasítások” állják az útját, és „álcázott lyukakat” kell észrevennie.

Furcsa világ ez. Itt még a gravitáció törvénye is megfordul, és a kezeletlen problémák fölfelé szállnak, majd hamarosan leszállási engedély nélkül landolnak az íróasztalán. Kommunikációs csatornák kanyarognak körülötte, és valahogy mindegyik áthalad rajta, lerakva a probléma-hordalékot, amelyek megoldása mind rá vár. Nem erről álmodott, de ma már az álmai is erről szólnak.

Tisztelem a „tűzoltókat”. Kemény munkát végeznek. És ami a lényeg: lehet tenni valamit értük! Létezik a módszer, a technológia, ami kiegyenesítheti a kanyargó kommunikációs vonalakat. Vissza lehet állítani a gravitáció törvényeit, és be lehet tömni az álcázott lyukakat. Van lehetőség szervezetten működtetni egy céget. A füstöt, a tüzet és a veszélyeket meg hagyjuk meg azoknak, aki arra kaptak kiképzést.

Azért egyszer még lecsúszok azon a bizonyos fémrúdon, mert az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket.

Gergelyfy Gábor

Konzultáns

Comline Budapest Kft.