Új gazdasági világrend van kialakulóban, s az a kapitalizmuson belül marad, vagy más gazdasági formáció mentén megy tovább világunk? Az új rendszerben milyen új értékek követése jelentheti a fenntarthatóságot? A növekedés, a mindenáron profitszerzés törvényeinek felváltására, az állam és az egyén szerepének megváltozására, a természeti környezet fennmaradására tekintettel élés szerinti gazdaság jövőképének van-e realitása? Megfordítható-e a jelen törvénye: a gazda(g)ság a cél, s az eszköz hozzá a környezet és az ember.

Cégek a fenntartható világért

Felelősség, gondolkodásmód-váltás, az egyén felelőssége, etika, erkölcs, bizalom, új – humán és természeti értékek által vezérelt – értékrend kialakulása és még sok más hasonló szó és fogalom hangzott el, kapott más dimenzióbeli megvilágítást a Piac & Profit negyedik alkalommal megrendezett „Cégek a fenntartható világért” című konferenciáján, melyeket eddig nem gyakran használtak politikusaink, gazdaságpolitikusaink, tudósaink, közgazdászaink. Idén tavasszal a gazdaság világméretű felborulásának apropóján keletkezett új kérdésekre keresték a választ előadók, beszélgetés-résztvevők és a közönség, mely aktív dialógusban vett részt a felmerülő gondolatok egységbe fogalmazásában.

Sokan már 2007-ben is kongatták a vészharangot, de nyilvánvalóvá csak 2008 nyarára lett az azóta is mélyülő világgazdasági válság. A nemzetközi kereskedelem, a tőkepiacok és a világgazdaság nagy motorjainak depressziója nem példa nélkül való, és nem csupán a (piaci) tökéletlenségekre, a növekedésbe vetett hit káros következményeire és a klímaváltozás megoldatlan problémáira hívja fel a figyelmet. A világgazdaság nem tökéletes működéséről és a fenntarthatatlan fogyasztásról évtizedek óta beszélnek természet- és társadalomtudósok, közgazdászok és civil szervezetek, de ezek a mindennapokban csak az elmúlt hónapokban jelentkeztek oly mértékben, hogy az egyszerű fogyasztó és adófizető számára is világossá vált: új alapokra kell helyezni a gazdaság működését, a társadalom, a politika, az üzleti élet és az egyén felelősségét. Ahogyan a konferencia egyik előadója, Gergely Sándor, a Károly Róbert Főiskola igazgatója fogalmazott, „A globális kapitalizmus nem egyszer, nem kétszer csapta már be a többséget. A mostani válságban az egyéni haszonból lett közösségi ráfizetés."

Az Ázsiai Fejlesztési Bank számításai szerint a világ mintegy 50 ezermilliárd dollárnyi veszteséget szenvedett a hitelválság kirobbanása óta. Ennyit csökkent az értékpapírokban fekvő vagyon. Ez a hatalmas összeg a világgazdaság egyéves teljesítményével megegyező. Azok buktak hatalmasat befektetéseiken, akik a folyamatosan emelkedő árfolyamok bűvöletében hitelre vásároltak, de érzékeny veszteségeket szenvedtek azok is, akiknek a nyugdíjpénztára égette meg magát a tőzsdepiaci lejtmenetben. „A globális pénzügyi válság megváltoztatja az emberek viszonyát a pénzhez: megrendült a »hitelkártya-konzumerizmus« és az a szemlélet, hogy addig szerezd meg, amíg lehet" - mutatott rá a konferencia bevezető előadásában a „mindenki a saját kárán tanul" örök igazságára Hámori Balázs, a Corvinus Egyetem tanszékvezetője.

Czirják Sándor, az Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója is elkerülhetetlennek tartja a pénzügyi szektor hozzáállásának és a finanszírozási gyakorlatnak a megváltozását, mert a korábbi időszakok növekedésre „ítélt" eszközei - egyes értékpapírok vagy az ingatlan - lufinak bizonyultak. Utalva arra a korábban Magyarországon is létező véleményre, hogy a gazdaság azért sem növekedik lehetőségeihez képest, mert a hitel/GDP arány csak másfél, míg a fejlett államok ennél nagyobb aránnyal bírnak - a fejlett Izlandon egyenesen 15 ez az arány -, felhívta a figyelmet: Izland ennek ellenére kártyavárként omlott össze, és nem járt jól a hasonlóan eladósodott ír gazdaság sem. Szerinte a változás legfontosabb eleme az állam és a piac szerepének újragondolása kell, hogy legyen.

Új értékek

A gazdaság jelenlegi mozgatórugói, az (előrehozott, hitelből finanszírozott) fogyasztás és a növekedés mindenek elé helyezése nem tartható. Erre eklatáns példa a második világháború utáni világgazdaság egyik motorja, a vállalati fejlesztés, marketing és gyártás első számú szektora, a globális autóipar, amely történetének legsúlyosabb válságát éli át. Az elmúlt évtizedben a világ nagy gazdaságainak egyre jobban élő középosztályai mind a nyugati fogyasztási minta alapján kívántak autót birtokolni. A növekvő keresleten felbátorodva az autóipar az ezredfordulóra évi mintegy 100 millió jármű legyártására alkalmas kapacitást épített ki, ám a válság ezt a hatalmas beruházással kiépített rendszert okafogyottá tette: 2009-ben optimista vélemények szerint ennek a mennyiségnek alig a fele fog talál gazdára. Ahogyan Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet igazgatója találóan megállapította, a jelenlegi probléma gyökere a növekedés szükségessége, hogy az ember és a környezet ebben a rendszerben csupán eszköz, a gazda(g)ság pedig cél.

Most az amerikai álom két pillére, a hitelre épülő konjunktúra és a vállalkozás korlátok nélküli szabadsága rendült meg. „Már semmi sem lesz úgy, mint régen - fogalmazta meg tömören a helyzetet Hámori Balázs, aki szerint a jelenlegi válság mélysége és kezelhetetlensége a kapitalizmus átalakulásának szimptómája, és nem kérdés, hogy egy új gazdasági világrend van kialakulóban. - Nem forradalom, hanem paradigmaváltás következik a kapitalizmuson belül." Ezentúl divathóbortok és gyors sikerre való törekvés helyett a beruházások és a reálgazdaság erősítése lesz a cél: „A pénz által vezérelt gazdaság helyét a produkció által vezérelt gazdaság veszi át: reális értéktermelő tevékenységet a nyelvtanítástól a szoftverfejlesztésen át a gyógyszerkutatásig" - mutatott rá az új értékteremtő tevékenységekre a Corvinus tanára.

A hálózatok és az újítók világa

A jelenlegi válsághoz vezető átalakulás az 1970-80-as években kezdődött: megváltoztak a piaci játékszabályok, a vállalatok hálózatokká szerveződtek, a munkaviszonyok fellazultak. „Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy ezek a változások nemcsak a gazdaságot, hanem az élet egészét is érintik. Megváltoztak a gazdaság tér- és időkoordinátái is: a reakciók mind nagyobb része valós idejű, a gazdaság hét napon át, a nap 24 órájában működik. Az egyénre és értékeire épülő magántulajdon visszaszorulóban van, és a szétaprózódott (részvény)tulajdon uralkodóvá vált" - mutatott rá Hámori Balázs arra a furcsa helyzetre, amikor a tulajdonok szétforgácsoltsága miatt néhány menedzser viszonylag korlátozott anyagi forrásokkal is nagyon komoly befolyással bír egy vállalatra.

Az internetes technológiák fejlődésével a korábbi befolyás sem marad érintetlen: a tulajdonosi ellenőrzés nagyobb hatékonyságú, és ez védelmet jelent az elmúlt évtizedekben megszokottá vált menedzseri túlhatalommal szemben. Az egymástól izolált, kis szereplők (ilyenek egyébként az egyéni vevők is) ma már nagyon hamar meg tudnak szerveződni, és képesek nyomást gyakorolni. Eddig egy részvénytársasági közgyűlésen sokszor néhány százalékos tulajdonosok döntöttek, de ma az internet segítségével kialakuló közösségek is élhetnek a jogaikkal. A nagyvállalatra épülő kapitalizmus a nagy multiknak kedvezett: az államok nem bizonyultak elég erősnek kordában tartásukra, ráadásul egymás ellen is küzdöttek. Ha a jövőben a civil szféra is befolyásolni tudja a cégek működését, akkor kiegyensúlyozottabb helyzet alakulhat ki, és biztonságosabban működhet a gazdaság.

A tőkések világa nem csak a kisbefektetők a mainál vélhetően egységesebb és tudatosabb tulajdonosi szemléletében hoz újdonságot. Az alkotni vágyás és a produkció mint érték a nagytőkések szintjén is megjelenik. A Corvinus Egyetem tanára szerint a Ganz Ábrahám- és Henry Ford-szerű vállalatépítők lesznek a jövő kulcsfigurái, nem pedig olyanok, akik csak adják-veszik a cégeket.

Globális szabályozás

A globális pénzügyi intézményekbe vetett bizalom (ahogyan ezen intézmények egymás iránti bizalma vagy a hitelt felvevő és a hitelt nyújtó közötti bizalom is) tavaly ősszel néhány hét alatt drasztikusan megcsappant, amikor az Egyesült Államok kormánya a gazdaságpolitika más formálóival egyetértésben hagyta csődbe menni a Lehman Brothers befektetési bankot. Az azóta eltelt időszakot sokan „Lehman utáni korszak"-nak nevezik. Amerika 4. számú befektetési bankjának az elsüllyedése után a kormányok belátták, hogy nem hagyhatnak nagy pénzügyi vállalatokat tönkremenni. Soros György tavaly írt „A globális kapitalizmus válsága" című könyvében úgy fogalmazott, hogy „globális gazdaságban élünk, miközben globális társadalmunk szervezettsége siralmas. Nem tudjuk megőrizni a békét, és képtelenek vagyunk a pénzpiacok túlkapásait ellensúlyozni. E kettő nélkül pedig a globális gazdaság szükségképpen összeomlik"...

„A politika figyelmét a lassú változókra és a felhalmozódásokra kell irányítani, el kell érni a magán- és köztulajdon megfelelő arányát, amihez természetesen a hozzáférési jogok biztosítása is szükséges" - sorolta az emberiség előtt álló feladatokat az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöke, Kerekes Sándor. Amíg a világ vezető államainak politikusai és szakértői új globális intézményeken, új együttműködéseken gondolkoznak, és egymást érik a nagy találkozók, nehéz nem észrevenni, hogy számos esetben ugyanazokkal az eszközökkel próbálják csillapítani a válság okozta problémákat, amelyek magát a válságot okozták. Ma az Egyesült Államok, az Európai Unió nagy gazdaságai felfoghatatlan mértékű, egyenként is több százmilliárd dolláros gazdaságélénkítő programokat és bankmentő csomagokat indítanak, hatalmasra duzzasztva a költségvetések hiányát, természetesen kötvénykibocsátásból finanszírozva. Ez is a modellváltás szükségességét követeli, hiszen pont az a nehézség, hogy a jelen problémáira rendelkezésre álló megoldások és gyógymódok a régiek. Az sem fenntartható, hogy egy piacra kerülő pénzügyi termék a világ minden pontján kapható, de a vele kapcsolatos szabályozás java nemzeti keretek között születik meg.

Megrázkódtatások nélkül nem megy

Az a sokakban élt (hamis) illúzió, hogy ez a világ az életükben nem fog komolyabb megrázkódtatást elszenvedni, mára szertefoszlott, és bár ma is sok szempontból kisebbségben vannak a gyökeres változásokat szorgalmazók, nyilvánvaló, hogy az emberiség és környezete fenntartható fejlődése nem megy tovább jelentős fordulat nélkül. Magyarország (újraválasztott) brüsszeli képviselője, Herczog Edit is újabb megrázkódtatásokra számít, hiszen a paradigmaváltozások mindig nagy sokkal járnak.

„Teljesen új megközelítéseket kell kitalálnunk, a nagyvállalatoknak új modelleket kell kidolgozniuk, nem környezetszennyező tranzakciókat, hanem például az e-kereskedelmet kell preferálniuk" - mondta a képviselőnő, felvetve a változásokra erőforrásokkal rendelkező szervezetek felelősségét. Szerinte a civilizációk összeomlása nem a nagy háborúk miatt, hanem valamely külső környezeti tényező megváltozása vagy az erőforrások kimerülése miatt következett be. „A jelenlegi folyamatok, a klímaváltozás elleni fellépés és alkalmazkodás nem is a tudomány és technológia oldaláról igényel leginkább erőfeszítést, hanem a politikáéról" - magyarázta Herczog, aki szerint eddig az volt a megszokott, hogy a politika egyszerűen csak manipulálta a közvéleményt, viszont ettől a valóság egyáltalán nem változott meg.

„Back to the Basics! - Vissza az alapokhoz" - tette hozzá Hámori Balázs, aki a múlt olyan értékeihez való visszatérést szorgalmazza, mint a kölcsönnyújtó és a kölcsönadó felelőssége, a kompromisszumok nélküli etikai magatartás, az intézményes ellenőrzés és egyensúlyra törekvés. „Sem az antikapitalista utópizmus, sem a »minden marad a régiben« hozzáállás nem valószerű, hiszen nem nyújtanak reális, megvalósítható alternatívát" - zárta ki a közeljövő lehetséges szélsőséges változásait a Corvinus tanára.

A konferencia előadói egyetértettek abban, hogy kapitalizmus marad, s azon belül fognak jelentős változások lezajlani.

Forrás:
Piac és Profit

www.piacesprofit.hu