Képzelje el, hogy Ön részt vesz egy nem mindennapi versenyen.

Mindössze két vetélytársa van.
Feladatuk: Rátalálni az erdő legmagasabb pontján lévő 2x2 méteres emlékműre.
A nevezetesség joggal viseli a szerencsekorona nevet, hiszen egy királyi koronát megformáló szobor, amelynek megérintése a legendák szerint szerencsét hoz az élet minden területén.
A három versenytárs azonos lehetőségekkel vág neki az útnak. Ehhez az elágazáshoz érkeznek.

Ön merre indulna tovább?

Az első számú versenyző kénytelen a megérzéseire hallgatni, mert térképpel nem rendelkezik, útitervet nem készített magának. Eddigi tapasztalata alapján megbízhat intuitív képességeiben.

A második versenyző, aki az eszére próbál hagyatkozni, először gondosan megfigyeli a környezetet, felfedezi, hogy a hatalmas fák között egyetlen ösvény vezet domborzatilag fölfelé. Úgy határoz, mivel az emlékmű a legmagasabb ponton helyezkedik el, ezért ő ezen az úton indul el.

A harmadik versenyző felkészült minden eshetőségre. Ő tudja, hogy egy ellenőrzési ponthoz érkezik. Előveszi túrazsákjából a térképet és az iránytűt. Így máris tudja, melyik erdei ösvényen kell továbbhaladnia az útelágazásnál, mivel kidolgozott stratégiával rendelkezik.

Ön melyik versenyző személyében ismer magára?

A mindennapi életben mindhárman egy-egy céget vezetnek és azonos piacon vetélytársak.A keresett emlékmű pedig nem más, mint a cég nyereségének maximalizálása.

Ön szerint ki nyeri a versenyt?

Ki ér oda előbb, ez által ki szerzi meg a legnagyobb piaci részesedést?
Ki a legnyugodtabb az úton?

Azaz melyik versenyző hozza meg tudatosan cégvezetői döntéseit?

Ki éri el biztosan célját?

A nyertes az, aki az eszére hallgat, aki az intuitív képességeiben bízik, vagy aki az előre kidolgozott stratégiáját követi?

Forrás:

Üzleti Gondolkodás

www.üzletigandolkodás.hu