Mindenki számára egyértelmű tény, hogy a nyugati és a keleti életszemlélet alapvető különbségeket mutat. Az okok szerteágazóak, lássuk, miért! A keleti népek élettevékenységük során alapvetően a jobb agyféltekéjüket használják. A nyugati kultúrákban a bal agyféltekés látásmód a jellemző...

Mi kifelé törekszünk, a formák világába, ők befelé haladnak, a tartalom felé. A nyugati mozgásrendszer egy poroszos, svéd gimnasztikára épül, a test lokális részeit dolgoztatja. Ritkán érünk el olyan mélységet, amikor a figyelem együttműködik a testtel. A fizikai és a mentális test gyakran „szétcsúszik”. Ennek klasszikus példája; elindulunk otthonról, bezárjuk az ajtót, de a figyelmünk teljesen máshol van. Nem emlékszünk, hogy bezártuk-e az ajtót. A gondolataink és a testünk nem egy helyen vannak.
A „most”-ban élni, azt jelenti, hogy a fizikai és mentális testünk összhangban van, az adott pillanatot éljük meg a maga teljességében, ez az összpontosított figyelemmel való létezés. Az amataiso gyakorlata éppen arra tanít minket, hogy a figyelmünket maximálisan a jelenben tartsuk. A dolgainkat, az életünket ne rutinból, begyakorolt sémák szerint végezzük.

Amataiso – a felszínes szemlélő számára: törzskörzés

Az amataiso egy hagyományos japán egészségmegőrző gyakorlat, mely első ránézésre nagyon emlékeztet egy egyszerű törzskörzésre. Azonban a mozgás nagyon is különleges, hiszen az univerzumra jellemző ellipszis és spirálmozgást mintázza. Ez a mozgás nemcsak valamennyi harcművészeti mozgás gyökere, de valamennyi harcművészeti mozdulatot le is modellezi egyben.
Testünk legapróbb elemei is úgy épülnek föl, mint maga az univerzum, van pozitív és negatív pólusuk, megtalálható bennük a sejtmag, keringenek körülöttük a különböző részecskék.
A Föld kering a Nap körül, a Hold a Föd körül, és folytathatnánk a sort. Az amataiso mozgássorában a fej szimbolizálja a Holdat, míg a test, maga Föld. A gyakorlat három szinten fejti ki a hatását. Elsőként az izmok lazítása történik meg, az izületek és a gerinc rendeződik vissza az eredeti helyére. Harmonizálja az energetikai rendszerünket, a harmadik szint a spirituális fejlődésünk szempontjából jelentős. A mozgássor egy olyan csatornát nyit meg bennünk, mely az univerzális információs-hálóval köt minket össze.

A gyakorlat leírása

A gyakorlat indításakor előrehajlunk, izmainkat tökéletesen ellazítjuk. A nyak izmait teljesen lazán tartjuk, a vállak, a karok szintén lógnak. Ezt követően indul egy ingamozgás, mely a súlypont áthelyezésével, a gravitáció segítségével történik, nem pedig lendület révén. A sportmozgások esetében az izomerőt használjuk, míg itt a saját testünk súlya segít.
A törzs- és hasizmok kikapcsolásával, a testsúly áthelyezésével igyekszünk a körzést megvalósítani. A térdet indítjuk előre, majd ezt követi a csípő. Aztán áthelyezzük a súlypontot a másik oldalra. A csípőtől lefelé a láb az egyik irányba, míg a felsőtest ellenkezőleg, a másik irányba mozog. Amikor a mozdulat középen találkozik, a test elméletileg kiegyenesedik a Möbius-szalag problematikájára emlékeztető módon. A felsőtest a gravitációnak engedelmeskedik, tehát ellazul, míg a másik részünk, csípőtől lefelé ellenáll a gravitációnak, tart minket. Ebből létrejön egyfajta feszültség.
Az amataiso mozdulatsorát naponta kétszer érdemes, reggel és este végezni. Azok számára, akiknek problémájuk van a hátukkal, rendkívül rövid idő alatt segít. Minden izület hatása alá kerül ennek a feszültségnek és oldódásnak, s ennek következtében a gyakorlatok végzése révén 5-10 centiméterrel mélyebbre tudunk hajolni. Három kör elegendő arra, hogy energiával feltöltse a testet, ha valaki fáradt és nem tud összpontosítani, akkor is optimális.
Minél jobban és gyorsabban el tudjuk lazítani az izmainkat, annál hatékonyabbak lehetünk.

Forrás:
Almamag.hu, Szilágyi István

www.almamag.hu