Évek, vagy inkább évtizedek óta téma hazánkban, hogy a balatoni vendéglátás barátságossága és színvonala nem példaértékű az értékesítésben dolgozók számára. Sikerült helyszíni tapasztalatokat gyűjtenem a 2010-es trendekről – következzen a top 4-es lista, mit NE lessen el a balatoni vállalkozó kollégáktól.
Természetesen tisztelet a kivételnek, hiszen én is csak két strandon és vásárban voltam eddig a nyáron, de tanulságosnak tanulságos volt, az biztos.

1.Ha a vevő nem érti a (szakmai) nyelvet, az nem jelenti azt, hogy hülye

A piacon az egyik árus épp egy németajkú turistának adott el egy farmert, majd az ár hallatán – természetesen magyarul – ráförmedt a társa: „Milyen árat mondtál neki? Mondjál már x-et!” (és természetesen magasabb lett a vételár végül). Esetünkben a messziről jött vendég nem értette e szavakat, csak azt látta, hogy végül többet kell fizetnie, de biztos vagyok benne, hogy nem viszi majd messze földön hírét ennek a boltosnak…

2. Az üres bolt nem vonzóbb, mint ha álldogálnak ott vevőjelöltek

Szabadtéri vásár lévén édesapámmal behúzódtunk egyik stand sátra által nyújtott árnyékos részbe. Rajtunk kívül csak a két tulajdonos volt az egész „helyiségben”, és pár perc után odajöttek a klasszikus értékesítői örökzölddel: „Segíthetek?”. Miután elmondtuk, hogy csak az árnyékban álldogálunk a család hölgytagjaira várva, elzavartak bennünket a szó szoros értelmében, még utánunk kiabálva, hogy amikor ilyen sokba kerül a bérlet és nincsenek vevők, legalább mi ne fogjuk el a „kirakatot”… Az első hely volt a vásárban, mégis elkerülték a vevők. Hogy miért? Nem is értem…

3. Olcsó lángosnak híg a leve

A kedvenc lángososunk évről-évre kifejti, mennyire nehéz a helyzet, nem szeretne árakat emelni, de muszáj, miközben az alapanyagokat érzékelhetően egyre silányabbra és olcsóbbra cseréli… Akkor vagy áremelés, vagy olcsóbb (és ehetetlenné összeálló) alapanyag, de a kettő együtt nem megy: többet nem látogatjuk meg az intézményt, ezt most eldöntöttük, és nem vagyok benne biztos, hogy mi vagyunk az egyetlenek.

4. Az első számú közellenség: az új vevő

A 2. pontot is megelőzi a másik lángosos, aki szabályosan megsértődik a vevőjelöltekre, és fennhangon ki is fejezi rosszallását, ha valaki fokhagymát mer kenni a lángosra, vagy esetleg plusz szalvétát kér. Értem én, hogy egy szezon alatt kell megtermelni a pénzt, na de nem épp belőlünk remélhetné a jövő évi megélhetését, ha kedves lenne?

Cikkemnek nem célja, hogy a lerágott csontot (mennyivel kedvesebbek külföldön, mennyire magyar sajátosság a lehúzás) boncolgassam tovább. Viszont egy dolog elgondolkodtató: a sok kis „harc” az ügyfelekkel, a sok apró csalás mellett ezek a vállalkozók állandóan megélhetési gondokra és vevőhiányra panaszkodnak. Nem lehet, hogy összefüggés van a kettő között?

Németh Zoltán
Lépéselőny Virtuális Irodaház
A kisvállalkozások üzleti partner keresési mentora
Egyetért? Tiltakozik? Írja meg nekünk véleményét erről - Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.