Zombieland |
2011. március 21. hétfő, 03:00 |
Amióta vállalkozó vagyok, folyamatosan szembetalálom magamat egy problémával. Hol vállalkozó-, cégvezető társaim mesélnek róla, hol én magam ütközöm bele. Nem egy cégtulajdonost, ügyvezetőt láttam már beleőszülni, belefáradni ebbe a területbe, ami tanácsadók kifogyhatatlan témája is egyúttal. A neve pedig: ALKALMAZOTT.
Üzlet vs. életJó néhány vezetőtársammal egyetemben néha úgy érzem, soha nem fogom megérteni őket. Mitől van az, hogy egy jutalékos értékesítő több időt szán a facebook-ra, cigizésre, ebédszünetre, lényegében minden másra, mint amiből pénzt tudna keresni (azaz az időpont-egyeztetés, tárgyalás, ajánlatadás, szerződéskötés)? Rendben, az élet nem ennyire száraz, és azért van, hogy éljék – de amikor azt látom, hogy egy alkalmazott nem, vagy hanyagul, vagy csak szimplán nem kellő energiával végzi a munkáját, és csodálkozik, ha a cégnek nem megy olyan jól, és elbocsájtják, vagy keveset keres, mindig úgy érzem, ez a világ 8. csodája. Amikor egy cégvezető úgy érzi, zombikkal vagy droidokkal van körülvéve (hallottam már ilyen kifejezéseket cégvezetők szájából), akik csak akkor mozdulnak meg, ha folyamatosan nógatva vannak, hamar belefáradhat ebbe a szerepbe. Ahány ház, annyi szokásSzerencsére vannak olyan példák is, amikor egy alkalmazott tulajdonosi szemmel és hozzáállással végzi a dolgát, és folyamatosan a termeléssel foglalkozik, a munkaidejében, nem lazsál. Vannak a magányos farkasok (sztárértékesítők például), akiknek a teljesítménye megkérdőjelezhetetlen, mégsem a csapat lelkesíti be őket – és vannak a csapatemberek, akik nem csak a saját, hanem a többiek teljesítményéért is felelősséget vállalnak (legalábbis próbálnak). Az számít, aki a pályán vanA fociban megszokott kifejezéssel az a csapat kell győzzön, aki pályára lép, vagyis nem az a lényeg, hogy lehet most azonnal mindenkit kirúgni, és a semmiből tökéletes embereket találni. Merthogy az egy másik téma lenne (személyzetfelvétel), ami szintén nem egyszerű falat. A megoldás az, hogy azok a munkatársak, akik ott vannak, esetleg régebb óta szolgálják a céget, és nem tartoznak a „(Be)vételi üzemmód” című cikkem utolsó négy felsorolt típusának egyikébe sem (lásd ITT), hogy válhatnak igazán stabil és motivált munkatárssá. Szervezeti rend a lelke mindennekEhhez két lépésben muszáj (nem szükséges, muszáj) képezni, oktatni őket: Németh Zoltán |