Ingatlanfejlesztőket, -üzemeltetőket és ingatlanközvetítőket kérdeztünk emberi erőforrás gazdálkodási stratégiájukról, módszereikről, az aktuális igényekről és problémákról.

A 2008. év októberében végzett felmérésünk alapján a piacon igen változatos stratégiákkal találkoztunk.
A külföldi tulajdonban lévő ingatlanfejlesztők általában jól kidolgozott HR stratégiával rendelkeznek. Új munkatársak alkalmazásakor igen erőteljesen támaszkodnak a szakmai referenciákra és ajánlásokra, gyakran önmaguk szólítják meg a szakmában jó névvel rendelkező szakembereket és hívják meg őket a saját csapatukba. Amennyiben a feladatot nem tudják saját erőforrásból megoldani, gyakran állnak kapcsolatban vezető tanácsadó illetve munkaerő-közvetítő cégekkel. Az új munkatársak felkutatására és beillesztésére, motiválására megfelelő, elkülönített erőforrásokkal rendelkeznek. A legnehezebben betölthető munkakörök: mérnöki pozíciók, valamint a magas nyelvtudást igénylő állások az asszisztensi szinttől, a pénzügyi szakembereken keresztül, a mérnök felsővezetőkig.
Az ingatlanüzemeltetés területén jelentős különbség mutatkozik a magyar és a külföldi cégcsoporthoz tartozó cégek között. Magyar tulajdonú cégek esetén a legproblematikusabb a mérnök munkatársak keresése. A magyar cégek jellemzően maguk keresnek, piaci kapcsolatok vagy hirdetések útján. A fluktuáció főleg a karbantartó szakmunkások szintjén jelent problémát. A külföldi tulajdonban lévő üzemeltetők esetén a nyelvtudás (német és/vagy angol) jelent állandó problémát.

Ingatlanközvetítő cégek esetén változatos HR stratégiákkal találkoztunk. Az országos hálózattal rendelkező cégek jellemzően rendelkeznek HR osztállyal és nagyrészt saját maguk végzik a munkatársak folyamatos felkutatását. Jelen vannak a legnagyobb állásbörzéken, folyamatosan kommunikálnak az országos online és nyomtatott médiában. A legnagyobb problémát az értékesítési munkatársak területén mutatkozó súlyos fluktuáció jelenti. Szigorodó kiválasztással, szakmai képzésekkel, motiváló juttatási csomaggal próbálják leszorítani a munkatársak vándorlását. A kisebb ingatlanközvetítők nem rendelkeznek pontosan definiált HR stratégiával, keresési módszereik is a pillanatnyi igényekhez és lehetőségekhez alkalmazkodnak, erre a célra allokált erőforrásaik nem teszik lehetővé szakmai partnerek alkalmazását vagy a nagyobb médiákban való folyamatos jelenlétet.

A pénzügyi válság okozta általános rosszhangulat rávetődik a szektor HR várakozásaira és lehetőségeire is. Egyes területeken különösen érezhető a várható leépítésektől való félelem. Új munkahelyek létrehozásában a döntéshozók óvatosak, a jelenlegi helyzetben kivárnak. Az értékesítők esetén vannak pozitív irányú várakozások, amennyiben a befektetők a pénzüket megfelelő ingatlanokba irányítják az egyéb, az utóbbi időszakban kockázatosnak bizonyult befektetési formákból. A kereslet a várakozások szerint főleg a prémium kategóriás lakóingatlanok iránt nőhet meg. Az ezekkel kapcsolatos tranzakciók lebonyolításában viszont kizárólag a szakmailag legmagasabban kvalifikált, nyelvtudással rendelkező top értékesítők juthatnak labdához.