A munkavállaló az egészségbiztosítási járulékalap alapulvételével 1,5 százalék munkavállalói járulékot köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, illetőleg arra jogosulttá vált.

Öregségi nyugdíjra jogosult személy: aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályok által egyes munkakörökben biztosított korkedvezmény figyelembevételével - elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, továbbá az is, aki előrehozott öregségi nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban, valamint szolgálati nyugdíjban részesül.
A hivatásos állományú személyekkel összefüggésben fontos, hogy aki rendelkezik 25 év szolgálati idővel, azaz szolgálati nyugdíjra jogosult, az Flt. alkalmazásában csak abban az esetben minősül öregségi nyugdíjra jogosult személynek, és akkor mentesül a munkavállalói járulékfizetés alól, ha a szolgálati nyugdíjat ténylegesen folyósítják részére.
Az Flt. alkalmazásában egészségbiztosítási járulékalap:a munkavállalói járulék tekintetében a Tbj. 24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járulékalap.
A foglalkoztatott a 9,5 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztári tagság esetén 1,5 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék tagdíjat, valamint 4 százalék természetbeni és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási (együtt: egyéni) járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási járulék alapja azonos a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. Az egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségnek nincs felső határa, ezért a munkavállalói járulékot is jövedelemkorlát nélkül kell megfizetni.

Az egyéni járulékok alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy azokat a jövedelmeket, amely után nem kell egyéni járulékot fizetni, a törvény taxatív felsorolásban nevesíti.
A foglalkoztatott nem fizet
a) nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapot képező természetbeni juttatás adóalapként megállapított értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, a felszolgálási díj és a borravaló után,
b) egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás jogcímen kifizetett juttatás, a határozott időtartamú jogviszony megszüntetése esetén a Munka Törvénykönyve 88. §-ának (2) bekezdése és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg után, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a külön jogszabály szerinti prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után.

A 2004. évi CXXII. törvény rendelkezik a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról.
A prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék mellett a nyugdíjjárulékot is meg kell fizetni. A természetbeni egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségre tekintettel a munkavállalói járulékot is meg kell fizetnie a magánszemélynek.

Tartalmi változást jelent, hogy a betegszabadság után járó díjazással összefüggésben a munkavállalói járulékkötelezettséget is teljesíteni kell. Minden olyan juttatás, amelyet a munkaviszonyra tekintettel juttat a munkáltató, és nem tartozik az adómentes, vagy a Tbj. szerint egészségbiztosítási járulékalapként figyelembe nem vehető juttatások körébe, egyben munkavállalói járulékalapként is megjelenik.

Forrás
APEH