Az ember, pláne ha cégvezető, időnként hajlamos rá, hogy homokba dugja a fejét (tisztelet a kivételnek). Ekkor elkezdenek elharapózni a cégben olyan szokások, rutinok, melyeknek semmi köze a tulajdonosi elváráshoz, azonban annyira beleeszik magukat a hétköznapokba, hogy megdöbbentően nehéz lehet őket kiirtani. Egy konzultáns barátom megfogalmazásával: „amikor megjelennek a penészvirágok a cég falán, akkor kell gyorsan lépni!”. Nagyon igaz, ezért pár szemmel is jól látható jelet összegyűjtöttünk mini-sorozatunkban.

Mi a lényeges, és mi a lényegtelen? Anélkül, hogy filozófiai kérdésekbe bocsátkoznék, vállalkozói szemmel a cég túlélése szempontjából a bevétel egy igen-igen lényeges elem. Ugyanakkor fontos a társadalmi felelősségvállalás is. A tulajdonosnak a maximális profit, az alkalmazottnak a maximális fizetés a lényeges. E nagyobb horderejű kérdések mellett a mindennapokban is felmerülnek ilyen témák: leadminisztráljam az elmúlt heti tárgyalásaimat, mert úszom velük, vagy felhívjam az ügyfelet, aki már hetek óta nem veszi fel a telefont, de szerződést ígért? A megoldás egy kettős támadásban rejlik, lásd a cikk folytatásában!

Amikor egyetemi éveink végeztével dolgozni kezdtünk, jó pár ismerősöm került multicéghez. Ők meséltek nekem először olyan kollégáikról, akik a reggeli szolid késést követően a délelőtt java részét a cigizés és a kávézás rendkívül fontos feladataival töltötték, majd ebédszünet után a délutáni társosztály-látogatással fejezték be eredményes napjukat. Azonban ha épp arra került sor, hogy egy főnök, vezető jelent meg a színen, mindig rendkívül elfoglaltnak mutatták magukat. A tipikus, vérbeli alkalmazotti lelkivilágot soha nem értettem – de cégvezetőként egyenesen halálosnak tartom. Mi az az egyetlen kérdés, melyet naponta érdemes feltennie magának vállalkozóként?

Megdöbbentő, mennyi olyan dologgal foglalkozik az ember egy nap, amivel „hivatalosan” nem is kellene. Mielőtt elkezdtem dolgozni, el sem tudtam képzelni, hogy egy nap érhet véget úgy, hogy teljesen ki vagyok facsarva, mégis úgy érzem, egy tapodtat sem haladtam előre a lényeges dolgaimmal. Van három olyan mágikus tényező, amelyek alapján pontosan ki lehet szűrni, egy adott dologgal érdemes-e most (vagy egyáltalán) kezdeni valamit, vagy lehet valamilyen lényegesebb dologra fókuszálni az energiát?

Érezte már úgy valaha, hogy ha még egy percig hallgatnia kell azt a kollégáját, aki épp beszél Önhöz, sikoltozva fog kirohanni a világból? Az udvariasság, és a hatékonyság néha éles ellentétben állnak egymással. Az ember próbál figyelmes arcot vágni, a jó viszony megőrzése érdekében kedves maradni – de ha közben mindez a hatékonyság és az eredményesség rovására megy, bizony nehéz türtőztetnie magát. 4 lényeges figyelmeztetőjel, miket NE hallgasson meg soha kollégáitól!

„Ma is megoldottunk pár világválságot” – sommázta a napot egyik kedvenc kolléganőm, miután a nap végeztével ismét mindenki kisimultan indult haza. A napi tervet teljesítettük, a fennakadásokat elsimítottuk, és tulajdonképpen örülnöm kellett volna – mégis úgy éreztem, mintha épp egy elefántcsordát kergető úthenger-konvoj rohant volna át a fejemen. Ez nem mehetett így tovább – rájöttem, hogy meg kell erősítenem munkatársaimat abbéli hitükben, hogy képesek nélkülem is eredményesen és zökkenőmentesen zárni egy napjukat.

Amikor annak idején Green doki és csapata berobbantak a hazai tévénézők életébe, le voltam döbbenve, milyen hihetetlen kettősség jellemzi az ottani kórház sürgősségi osztályát, ahol a sorozat játszódott: egyik oldalról döbbenetes káosznak tűnt (pláne egy-egy komolyabb baleset után) az egész, ugyanakkor fantasztikus rendezettséget és szervezettséget igényelt, hogy el tudjanak látni mindenkit. Az első tétel (káosz) az átlag cégre is igaz, a szervezettség azonban nem mindig érhető tetten (sőt, gyakran még nyomokban sem). Egy kérdés, ami megváltoztathatja az egész vállalkozás menetét – lásd a cikkben!