„a) a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem pénzben biztosított ellátás; …

c) bölcsődei szolgáltatás;”

Ezekben az esetekben az adómentesség a juttatott bevétel nem pénzbeli formájára vonatkozik. Az Szja tv. 4. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés.

Így adómentes juttatásnak tekinthető az, ha a juttató (munkáltató) a szolgáltatás vásárlásáról a nevére szóló számla ellenében téríti meg a magánszemély által megelőlegezett összeget vagy pedig egy meghatározott összeget átad a magánszemélynek azzal, hogy a szolgáltatás vásárlásáról a nevére szóló számlával egy meghatározott időpontig számoljon el. Nem felel meg azonban az adómentesség feltételeinek az, ha a számla a magánszemély, és nem a munkáltató nevére szól, ugyanakkor a munkáltató nem csak a munkavállalóját részesítheti ilyen juttatásban, hanem a gyermek másik szülőjét, vagyis a munkavállaló házastársát, élettársát is, mert a törvény nem tartalmaz korlátozó rendelkezést arra nézve, hogy ilyen juttatásra csak a felek közötti munkaviszony esetében kerülhetne sor.

Az Szja tv. nem határozza meg azt, hogy mit kell érteni bölcsőde alatt, ezért a bölcsődei szolgáltatás jellemzőinek megállapítása során a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezéseit kell figyelembe venni.

A Gyvt. 5. § s) pontjának rendelkezései tartalmazzák azt, hogy kik lehetnek ezen személyes gondoskodást nyújtó, a gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmények fenntartói (például állami fenntartóként a Kormány rendeletében kijelölt szerv, a helyi önkormányzat, egyház, egyéni vállalkozó, magyarországi székhelyű jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni cég). Ennek megfelelően állami és nem állami szerv által (például egy munkáltató által a munkavállalók gyermekeinek ellátása céljából) fenntartott bölcsőde, családi napközi szolgáltatásainak esetében is alkalmazhatók az adómentességre vonatkozó szabályok.

A Gyvt. 42. § (1)-(2) bekezdései alapján a bölcsőde a családban nevelkedő 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmény, ahol a gyermek a 4. életévének betöltését követő augusztus 31-éig nevelhető, ha testi vagy szellemi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre.

A R. 44. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bölcsőde alapfeladatán túlmenően, térítési díj ellenében külön szolgáltatásokat (például játszócsoportot, időszakos gyermekfelügyeletet, gyermekhotelt, egyéb, gyermeknevelést segítő szolgáltatást) működtethet, amelyeket a gyermek 6. életévének betöltéséig lehet igénybe venni.

Ha tehát a gyermek betöltötte a 3. életévét, akkor a bölcsőde az alapellátásokat a gyermek 4. életévének betöltését követő augusztus 31-éig nyújthatja számára, a fent felsorolt további szolgáltatásokat pedig a gyermek 6. életévének betöltéséig, így az ezen életkorig ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott bölcsődei szolgáltatások minősülhetnek adómentesnek.

Az Szja tv. 8.6. pontjában a) alpontja az adómentes juttatások között említi a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nem pénzben biztosított ellátást is.

A családi napközi keretében nyújtott ellátás a Gyvt. hatálya alá tartozik, így a Gyvt.-ben meghatározott fenntartók 43. §-a szerinti, családi napköziben nyújtott alapellátása, illetőleg a R. 44. §-ában foglalt speciális szolgáltatások ingyenes vagy kedvezményes formában történő nyújtása is adómentesnek tekinthető.

A természetben adott juttatások a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontjában foglaltak értelmében személyi jellegű egyéb kifizetésnek tekinthetők, és a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet B) pontjának 3. alpontja alapján, az ott írt feltételek szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségként, ráfordításként vehetők figyelembe

Archívumba került: 2013.04.17.

Forrás: NAV