* 10% nyugdíjjárulékot csak az álláskeresési támogatásban részesülő személynek, és az egyházi jogi személynek az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy után kell fizetni.

2015. január 1-jétől a korkedvezmény rendszere kikerült a Tbj-ből, ezért ettől az időponttól nem kell korkedvezmény-biztosítási járulékot fizetni. Az esedékességet követően a 2015. január 1-jét megelőző időszakra kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmekre a 2014. december 31-én hatályos
Tbj.^[2] 20/A. §-át kell alkalmazni.

* 2013. január 1-jétől a járulékfizetési felső határ megszűnt.

^[1] A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény alapján

^[2] A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény

2020/10. Adózási kérdés - A biztosítási kötelezettség alóli mentesülés esetének értelmezése

[A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 17. § (2) bekezdés a) pont]

A Tbj. 17. § (2) bekezdés a)pontja szerint a biztosítás nem terjed ki a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, ha a munkavégzésre kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, feltéve, hogy e munkavégzés a két évet nem haladja meg, és az előző belföldi munkavégzés befejezésétől számítva három év eltelt.

Fentiekkel kapcsolatban megjegyzést érdemel, hogy a 2020. július 1-jén hatályba lépett Tbj. szövege e tekintetében szó szerint megegyezik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. § (2) bekezdés a) pontjának szövegével, azaz e tekintetben változás nem történt a korábbi szabályozáshoz képest.

Az „előző belföldi munkavégzés” valamennyi olyan munkavégzési formára kiterjed, ami alapján fennállhat a biztosítási jogviszony. Így például amennyiben a kiküldött személy elsőként kiküldetésben vett részt, majd ezt követően munkaviszony alapján a lex loci laboris elv szerint belföldön biztosítottá vált (a Tbj. 2. § és a 6. § (1) bekezdés a) pontja figyelembevételével), és ezt követően kerül sor a kiküldetésre úgy, hogy a belföldi munkavégzéstől számítottan nem telt le a három év, akkor a Tbj. 17. § (2) bekezdés a) pontja szerinti mentességi szabály nem alkalmazható. Továbbá az „előző belföldi munkavégzés” kitétel természetesen magában foglal minden olyan munkavégzési formát, amely alapján belföldön munkavégzés történt – és mentesítés hiányában biztosítási kötelezettséget keletkeztetne –, így a kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés alapján történő munkavégzés is ide értendő.

Az „e munkavégzés” kifejezés a „kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés”-re vonatkozik (amelyekre feltételül a két évet határozza meg a törvény), de a „belföldi munkavégzéstől” kifejezés már nem ezekre utal vissza, ez utóbbi feltétel vesszővel és „és” kötőszóval elválasztott az előző tagmondattól.

Így a belföldön többször, összességében huzamosabb ideig foglalkoztatottak biztosítotti jogviszonya fennáll, a járulékfizetési kötelezettség mellett a biztosítotti jogállás társadalombiztosítási ellátásokra jogosít, így például egészségügyi szolgáltatást vehetnek igénybe.

[Pénzügyminisztérium PM/18578/1/2020 – NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály ÜTF-4852/2020, 6830159331]

Forrás: NAV