Interjú László Csabával, a KPMG adópartnerével

A jövedelemadót érintő változások mindenképpen jelentősek, de egy valóban versenyképes rendszerhez további járulékcsökkentés és tb-plafon bevezetése lenne indokolt. Az iparűzési adót jó, hogy az APEH szedi be, az viszont kár, hogy a szabályozása nem változik.

Kell ragaszkodnunk a kvázi egykulcsos adóhoz?
Arról mindig lesz vita, hogy az egykulcsos adó jó vagy sem, de egyelőre ahol bevezették, sehol sem szűntették meg. Egy sor kifogást fel lehet hozni az egykulcsos adóval szemben szociális vagy adóbevételi szempontból egyaránt, de úgy tűnik, mindenhol bevált. Az egyszerűségében, a beszedhetőségében és átláthatóságában annyi előnye van, hogy senki sem akar innen kilépni. A közteherviselés méltányosságát ingatlanadóval sokkal jobban lehetne szolgálni. Ráadásul ezek az adótárgyak sokkal megfoghatóbbak, sokkal nehezebb elkerülni. Az egykulcsos adó egyébként befektetési szempontból is egy sikeres eszköz, Szlovákiának ez volt a legjobb PR-fogása.

- Attól még nem lesz egyszerűbb az adórendszer, hogy kitoljuk a sávhatárt, egy számítással lesz kevesebb.
Igen, de mindenképp átláthatóbb lesz. Ugyanakkor van egy másik probléma is, az adórendszer teljesítmény-visszatartó ereje. Magyarországon az átlagkereset környékén már belép a 36 százalékos adókulcs, ami nagyon hideg progresszió. Jövőre viszont a négy százalékos különadó is beépül a rendszerbe. Nyilván ettől még nem fognak rohanni az adózók, hogy minden adót befizessenek, de biztos, hogy kisebb lesz az ösztönzés az adóelkerülésre, és nagyobb az erkölcsi alapja az APEH-nak és az államnak, hogy beszedjen minden adót.

A kormány filozófiájának része, hogy egyszer az eva, az ekho és az ehhez hasonló alternatív adók és adónemek megszűnjenek méghozzá úgy, hogy már ne legyen érdemi különbség a klasszikus és az alternatív megoldások között. Mikorra várható reálisan, hogy ezek így fognak megszűnni?
Ehhez nem árt, ha újraindul a gazdasági növekedés, ez legalább két-három év. De szükséges volna még öt-nyolc százalékpontos tb-járulék és társasági adócsökkentés is. Kérdés, hogy mikor juthatunk el odáig, hogy életszerűen várható lesz az adó befizetése. Azt pontosan lehet tudni, hogy ma a hetven százalékos marginális adóterhet főleg a kisvállalkozások nem fogják megfizetni. Sokat segít, hogy ez ötven százalékra csökken,de valószínű, hogy még lejjebb kellene menni öt-tíz százalékponttal. Fontos lenne még, a tb-járulék plafon bevezetése. Ha 30 millió forintnál meghúznák, az már sokat segítene. Már az is számítana, ha az elv bekerülne a rendszerbe.

Ekkor érezhető lenne egy jelentősebb bevételcsökkenés, vagy e fölött a jövedelem fölött már úgyis megpróbálnak máshogyan bevételt realizálni?
Az a kiesés, ami ma ebből származna, az egy-két éven belül visszajönne fehéredésből - a 30 milliós határ nagyságrendileg 30 milliárd forint kiesést jelentene első körben. Ma nagyon sokan tőkejövedelemmé konvertálják bevételeiket, emellett nagyon sok külföldi egyáltalán nem fizet Magyarországon járulékot, mivel a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények miatt erre lehetőségük is van. Kérdés, hol van a szolidaritás és a méltányosság határa. Látható, hogy van egy határ, ami fölött az emberek nem kívánnak szolidárisak lenni. Azon lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy sem, de a szabályokat inkább a valósághoz és nem a vágyainkhoz kellene igazítani.

A mostani és az elfogadott adócsomag egy lokális maximum vagy lehetne még mit kezdeni?
Olyan gyorsan készült, hogy nyilván van benne még változtatásra szoruló elem, de egy lokális optimumnak feltétlenül tekinthető a költségvetés mai állapotában. Van benne néhány apró dolog, ami fontos, bár főleg a szakmát érdekli: nem kell iparűzési adót fizetni például a külföldi telephelyeken keletkező bevételek után. Ez butaság volt, mert senki sem fizetett ilyet, de megakadályoztak beruházásokat. Voltak olyan cégek, amelyek ide hoztak volna regionális központot, de mikor megtudták, hogy a külföldi telephely után adót kell fizetni, elálltak az ötlettől.
Az ellenérték nélküli eszközátadás illetékének ügye is komoly vita volt, most ez úgy tűnik, megszűnik. Igazából ez bevétel nem generált, viszont egy sor kényelmetlenséget jelentett. Ide sorolnám még az APA (szokásos piaci ár megállapítás) korábbi túlzottan magas díjtételeinek csökkentését is.

Az új adócsomagban több vitát kavaró elem is található, az egyik a vagyonadó. Még mielőtt benyújtotta volna a kormány a javaslatot, már a korábbi elképzelésekhez képest történt jelentős visszalépés, kétmillió forint helyett 30 millió lett a határ. Ez mit vetíthet előre, lesz egy újabb befuccsolt vagyonadó-ötlet vagy mindegy hogy mi, csak legyen valami végre elfogadva?
Az biztos, hogy a költségvetésnek ez maximum negyed-ötödakkora bevételt fog hozni, mint amivel eredetileg számoltak. A másik dolog maga az elv, hogy az ingatlanadó az ingatlanok minden formájára kiterjedő adó legyen e vagy sem.
Az az elgondolás, hogy 30 millió forint felett kell csak megfizetni, az alatt pedig minden önkormányzat az csinál, amit akar, megfelelő?
Ez valószínűleg politikai kompromisszum eredménye. Nyilván fel fogja ébreszteni a kreativitást az adózókban, hogy hogyan lehet a 30 millió forint alatt maradni, ami mindenképp probléma.

A forgalmi érték alapján megállapított, majd különböző szempontok alapján korrigált adóalap működtethető?
Nem ad pontos eligazítást a törvény, hogy ennek a kettőnek mi a viszonya egymáshoz. Az adó alapja a forgalmi érték, ezt mindenki bevallja, de nincs ehhez olyan módszertan kapcsolva, mint ami egy ingatlanértékelő kézikönyvben megtalálható. A számított értéket a melléklet tartalmazza, de nem ad eligazítást a törvényjavaslat a tekintetben, hogy ha én számított érték alapján megfizetem az adót, azt biztosan elfogadja-e az APEH vagy sem.

Az ingatlanadóval kapcsolatban az volt a kormány célja, hogy ne egy plusz adónemet vezessen be, hanem valamilyen szinten átrendezze a terhelést. Feléledtek ezzel kapcsolatban a kritikák, hogy akkor miért nem lehet levonni az adót a jövedelemadóból, amire azt mondta a pénzügyminiszter, hogy az szja kitolásával ez végülis megvalósul.

A társasági adó nem releváns, mert az adóalanyok 99 százaléka magánszemély lesz. Ez a felvetés onnan indul ki, hogy akik adót csalnak és minimálbéren vannak bejelentve, azok most legalább ingatlanadót fognak fizetni, de a becsületes adózókat ne bántsuk. Ez teljesen jogos felvetés, de erre a korrekt válasz az, hogy akiről azt gondoljuk, hogy adót csal, azt adócsalóként kell megfogni. Az ingatlanadót pedig úgy kell felfogni, mint hozzájárulást a közszolgáltatásokhoz. Vagyis nem vagyok híve a levonhatóságnak, bár ez, úgy látom, kisebbségi álláspont a szakmában.

Az átrendezéssel kapcsolatban amiről érdemes lett volna beszélni, hogy az iparűzési adó helyére jöjjön be ingatlanadó. Ennek két akadálya lett. Az egyik, hogy nem önkormányzati, hanem központi bevétel. Azzal egyetértek, hogy az APEH szedi be. A luxusadónál látszott, hogy nem alkalmasak az önkormányzatok egy ilyen adó beszedés lebonyolítására, azon azonban el lehetne gondolkodni, hogy a bevétel az önkormányzatoké legyen. A másik akadály a bevétel: ha a kétmillió forint feletti verzió lett volna, 125 milliárd forint pluszbevétellel, akkor lehetetett volna legalább 25 százalékkal csökkenteni az iparűzési adót.

Az iparűzési adóbevételek emelkedésének lesz köze ahhoz, hogy az APEH fogja majd beszedni?
Nem, de az mindenképp jó döntés, hogy az APEH fogja kezelni ezt a kérdést. A társasági és iparűzési adó között nincs érdemi különbség, az ellenőrzés, a bevallás minimális többletmunkával megoldható, viszont komoly kapacitások szabadulhatnak fel az önkormányzati adóadminisztrációban. Ha az adóellenőrzést akarják erősíteni, akkor ezeket a kapacitásokat nem leépítik, hanem felhasználják egyéb területeken. A mostani változás azonban úgy látom, hogy az első lépésnek tekinthető ebbe az irányba.

Nem félő, hogy az APEH-ből hatalmas disznósajt lesz, rengeteg feladattal, amit alig tudnak majd ellátni?
Ez egy reális probléma de az iparűzési adóval kapcsolatban nincs ilyen veszély. Az más dolog, hogy az innovációs járulékot, a szakképzési hozzájárulást meg kellene szüntetni, hiszen kicsi bevételt jelent, de ugyanazt a technikai hátteret fel kell építeni, ami egy több, mint kétezer-milliárd forintos szja-nál szükséges.

Említette, hogy az adócsalókat kellene üldözni. Ha nem is adócsalókat, de az offshore jövedelmeket szeretné megadóztatni a kormány, miután korábban haza akarta csalogatni az adóamnesztiával ezeket a jövedelmeket. Mennyire vehető komolyan most ez a próbálkozás?
Mindig a konkrét intézkedést kell nézni, nem azt, hogy mi az előtörténet. Akik offshore struktúrákat használnak, most elő kell venniük a törvényjavaslatot. Az offshore struktúrák azért tudnak működni, mert rengeteg lyuk van a rendszerben nemzetközi szinten, és ezt egy ország nem tudja egyedül megoldani. Látszik, hogy most több ország is próbál ez ellen fellépni, főleg az OECD tagállamok. De ez is csak akkor fog működni, ha a saját háza táján is körülnéz mindenki. Például az Egyesült Államoknak meg kellene szűntetni azt az állapotot, hogy Delaware-ben, Montanában, Nevadában fénymásolt igazolványokkal lehet céget alapítani. Mivel Magyarországnak van 65 kettős adóztatást elkerülő egyezménye, a tervezett szigorításokat ezek némelyike felülírja. Ameddig egy olyan ország lesz, ahol így az adózás alól ki lehet bújni, akkor azt az egyet fogják használni, de a tranzakciós költségeik és a kockázatai is jelentősen fognak nőni az ilyen struktúráknak. Hosszú évekig tartó küzdelemre kell felkészülni, mert sok ország ebből él, bevételének jelentős része az ilyen típusú struktúrákból származik.

Az első években mire lehet számítani? Csak elindul az átrendeződés, vagy rögtön egy jelentősen bevétel is származhat a költségvetésnek?
Nagyon jelentős bevételre egy dolog miatt nem számítok. Az utóbbi években az offshore jövedelmek alapvetően ingatlanokhoz kapcsolódó tranzakciókból származtak, mára azonban az ingatlanpiac eléggé lelassult. De ami a viselkedést illeti. Akik teljesen transzparensek voltak, azoknak el kell gondolkodniuk, hogy keresnek-e egy olyan struktúrát, ami szintén teljesen legális, és fenntartja a korábbi kedvező adópozíciót, vagy leegyszerűsítik a struktúrát, hazahozzák, és itthon adóznak. És van egy harmadik megoldás is. Lesznek, akik azt gondolják, hogy amíg a British Virgin vagy a Seychelles szigeteket meg lehet fogni, addig még sok víz fog lefolyni a Dunán és megéri "elvitorlázni" ezekbe az adóparadicsomokba.


Napi Online

www.napi.hu