A GKI Gazdaságkutató Zrt.-nek az Erste Bank együttműködésével készült előrejelzése szerint egyelőre folytatódnak, sőt elmélyülnek a 2008 őszétől kialakult recessziós folyamatok, bár az utóbbi hetekben a világot jellemző mély pesszimizmus és piaci pánik enyhült. A magyar gazdaságot egyrészt a külső kereslet zuhanása – a német visszaesést immár 6% körülire prognosztizálják –, másrészt a belföldi kereslet gyors szűkülése is sújtja. Az új kormány által az egyensúlyi célok elérése érdekében elhatározott kiadáscsökkentésnek és adóátrendezésnek is szükségképpen van ilyen hatása. Miközben a gazdaság teljesítménye 5,5% körüli mértékben esik, a külső egyensúly látványosan javul, a belső pedig megfelel a nemzetközi követelményeknek.

Az első hónapokban a termelő és kereskedelmi tevékenység jelentősen csökkent. Az I. negyedévben az ipari termelés 22%-kal zuhant (bár márciusban februárhoz képest 4%-kal emelkedett.) Február végéig az építőipari termelés 11%-kal, a kiskereskedelmi forgalom 4%-kal mérséklődött. Az építőiparban főleg az épületek építése csökkent, az átadott lakások száma azonban még emelkedett. A kiskereskedelemben elsősorban az élelmiszereken kívüli termékek forgalma lett kisebb, különösen a bútor-építőanyag csoporté (14%-kal). Drámaian, 30%-kal zuhant a gépjármű- és járműalkatrész-értékesítés. Ugyanakkor – a fogyasztók romló jövedelemi helyzetével, de a változó fogyasztói szokásokkal és árarányokkal is összefüggésben –, ha szerényen is, de bővült a használtcikkek, az üzemanyag- és a csomagküldő kereskedelem forgalma.

A külkereskedelmi egyenleg már az első negyedévben jelentős, 0,6 milliárd eurós aktívumot mutat. A pénzpiaci forráshiány kikényszeríti a külső deficit mérséklését. A külső finanszírozási igény a 2008. évi 7,8 milliárd euróról 2009-re 2 milliárd euróra, a GDP 2,2%-ára csökken. Az import exportnál erőteljesebb visszaesése miatt jelentősen bővül a külkereskedelmi aktívum, a csökkenő profittermelés miatt visszaesik a jövedelemkiáramlás – bár a kamatteher emelkedik –, s 1,1 milliárd euróról mintegy 2,5 milliárdra emelkednek a nettó EU-források. A 2 milliárdos hiányt döntően az IMF-EU hitel finanszírozza.

Az év közepéig a visszaeső kereslet és a csökkenő nyersanyagárak mérséklik a drágulás ütemét, így az infláció az év közepére 2,5% környékére csökken. A mérséklődés ellen hat a gyenge forint, ami egyre több területen gyűrűzik be az árakba. Az év közepétől a várható áfa- és jövedékiadó-emelés gyorsítja az inflációt. Összességében az év közepi adóemelések hatására az év végére átmenetileg 7% közelébe emelkedhet a drágulás üteme, éves átlagban pedig 4,5%-os infláció várható.

Az üzleti szférában februárra már 3%-ra csökkent a bruttó keresetek dinamikája, s az év egészében ennél is kisebb emelkedés valószínű. A közszférában 3% körüli nominális csökkenés valószínű. Így a bruttó keresetek összességében csak minimálisan emelkednek, s végeredményben 4% körüli reálkereset-csökkenés várható. A nyugdíjak reálértéke – a már végrehajtott 3,1%-os emelést és a 13. havi nyugdíj második felének ki nem fizetését feltételezve – ennél valamivel jobban csökken, miként a családi támogatásoké is. A vásárolt fogyasztás a reáljövedelmek csökkenésénél is erőteljesebben, mintegy 6%-kal esik vissza. Ezt egyrészt a növekvő munkanélküliség magyarázza, de a fő ok a fogyasztók megtakarítási hajlandóságának látványos emelkedése. Ez utóbbi kényszer – a növekvő hiteltörlesztés, a hitelek nehéz hozzáférhetősége és költségesebbé válása miatt –, de érdekeltség is; hiszen a betéti kamatok magasak, a hitelfelvételhez szükséges önrész nő, s ennek összegyűjtéséhez időre van szükség. A GDP-arányos megtakarítási ráta legalább 5%-ra emelkedik. A beruházások – főleg a gépberuházások elhalasztása miatt – mintegy 10%-kal esnek vissza. A kiigazító lépések következtében az államháztartás hiánya a GDP 3%-a körül lesz.

Forrás
GKI