Változatlanul alacsony a magyarországi cégek érdeklődése a vállalati felelősség- és vagyonbiztosítás iránt, az érintettek nagy része a szükségesnél alacsonyabb limitekre köt, illetve tart érvényben szerződést – tájékoztattak a lapunk által megkérdezett biztosítótársaságok. Kovács Gábor, az AIG Magyarország vállalati biztosításokért felelős üzletágigazgatója szerint alapvetően az látszik, hogy sem a múltbeni példák, sem az egyre szigorúbb szabályozások nem lendítettek a piacon. „Ott látunk „vásárlói kedvet”, ahol például egy szolgáltatás megrendelője előírja a  beszállítónak a biztosítás meglétét, azoknál a cégeknél, akik külföldön vállalnak munkát, külföldön vesznek részt projektekben” – tette hozzá.

Kovács Gábor szerint az érezhető változásokhoz mindenképpen szemléletváltás szükséges a cégek részéről. Legelső körben az önrészesedések és kártérítési limitek mértékét kellene átgondolnia az ügyfeleknek, és tényleges biztonságot nyújtó kártérítési limiteket lenne szükséges vásárolni, aminek az árát az önrészesedés növelésével  megfelelő keretek között lehet tartani. Emellett – hangsúlyozta a szakember – időt kell szánni a cégvezetőknek a kockázataik megismerésére illetve kezelésére, és nem csak egy papírt berakni a fiókba látszatmegoldásként.

Arató Péter, az Allianz Hungária Zrt. vállalati biztosítások igazgatója szintén úgy látja, hogy még nem fordult meg a trend, nem tapasztalható jelentős növekedés a darabszámokban annak ellenére, hogy valóban vannak konkrét példák arra, hogy nagy cégek is csődbe mehetnek harmadik személyeknek okozott kár, vagy például környezetszennyezési kár miatt. Ebben a helyzetben komoly előírásokra lenne szükség, hogy a cégek megfelelő fedezetet vásároljanak.

Kaszab Attila, a K&H Biztosító vezérigazgató-helyettese szerint a társaságnál növekvő érdeklődést tapasztalnak a vállalati biztosítások iránt. Ennek egyik oka, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeknél a vállalat meg sem kezdheti működését az előírt felelősségbiztosítási fedezet hiányában. Emellett a különböző pályázati lehetőségek számának növekedése is hozzájárul a szerzési darabszámok növekedéséhez. Maják Viktor, az Union Biztosító kommunikációs igazgatója szerint a biztosítók jelenleg termék, illetve fedezet terén tudnak tenni azért, hogy a biztosítási lefedettség növekedjen, hiszen a megfelelő szolgáltatásokat kell kínálniuk az igényekre. A kereslet fellendítésére viszont nincsenek eszközök a biztosítók kezében: így szükség van a gazdaság és azon belül az ipari szektor élénkítésére, de ez egy lassú folyamat eredménye lesz.

Szegfalvi Zsolt, a Greenpeace Magyarország ügyvezető igazgatója szerint egyértelműen megállapítható, hogy a Magyarországon működő vállalatok nem tesznek eleget a környezeti károk megelőzése érdekében, bár kétségtelen tény, hogy a környezeti tudatosság javuló tendenciát mutat. Ennek több oka is lehet: egyik, hogy a cégek pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy megfelelő mértékű forrást csoportosítsanak a környezeti károk megelőzésére. A másik, hogy az ellenőrző hatóságok nem működnek elég hatékonyan, emellett a jogi szabályozás sem mindig ösztönzi kellő aktivitásra a cégeket. Ezekre a hiányosságra pedig csak a nagy katasztrófák irányítják rá a figyelmet. Szegfalvi Zsolt szerint a szervezethez hetente átlagosan 1-3 lakossági megkeresés érkezik vállalati környezetszennyezések kapcsán, ami önmagában nem sok, ám ebben szerepet játszhat, hogy a Greenpeace ma már inkább globális környezeti problémákkal foglalkozik, így az ilyen jellegű megkeresések nagy része nem hozzá fut be.

Nagy az árverseny
A lapunknak nyilatkozó biztosítók szerint a vállalati felelősségbiztosításoknál folyamatosan csökkentek a díjak az elmúlt években. Arató Péter szerint ennek egyik oka, hogy a vállalatok minél olcsóbban akarják megoldani biztosítási fedezetüket. Viszont az is egyértelmű – tette hozzá –, hogy a díjak folyamatos csökkentése hosszú távon nem fenntartható, azonban a piaci szereplők jelentős része „egyirányú utcába” kényszerült; bár egyre romlik a jövedelmezősége, nem szállhat ki a díjversenyből. A piacon tapasztalt díjverseny pedig több kockázatnál is elérte azt a szintet, ami hosszú távon nem fenntartható és végső soron a biztosítottak látják ennek végül a kárát.

Forrás: Barát Mihály