Robert Stöllinger, a KPMG könyvvizsgáló és tanácsadó cég magyarországi irodájának ügyvezető igazgatója szerint már nem hitelválság szorongatja a világot, hanem egy sokkal nehezebben leküzdhető helyzet, a bizalmi válság. Szerinte a kormányoknak, a médiának és a munkáltatóknak egyaránt megvan a maguk szerepe abban, hogy helyreállítsák ezt a bizalmat. Ugyanakkor úgy véli, rengeteg munkát igényel az elmúlt öt év túlzásainak kezelése – már ez önmagában további két évbe telhet.

„Két év alatt kell mindazt a vállalati restrukturációs munkát véghezvinni, amelynek 2003 és 2008 között kellett volna megtörténnie. Ez az én válaszom, amikor arról kérdeznek, szerintem meddig tart ez a válság, a globális recesszió” – mondja Robert Stöllinger.
Vissza kell térnie a fogyasztói bizalomnak, és stabil vállalati alapokra van szükség. Ezek közül egyik sem megy egyik napról a másikra. Mindkettőnek a kulcsa azonban a munkahelyek stabilitása. A cégeknek, vállalkozásoknak sohasem szabad lebecsülniük azt a hatást, amelyet az elbocsátások – vagy az elbocsátásoktól való félelem – gyakorol a fogyasztói bizalomra. Sajnálatos módon, amíg a vállalkozások egyre csak lerázzák magukról a munkaerőt, nehéz lesz újraépíteni ezt a bizalmat.
Tehát miért küzd sok vállalkozás ilyen keservesen ezzel a válsággal? Azért, mert már évekkel ezelőtt restrukturálást kellett volna végrehajtaniuk. A 2008-ig tartó öt évben túlságosan sok bajba jutott vállalkozást refinanszíroztak, pedig véleményem szerint valami sokkal komolyabb „orvosságra” lett volna ténylegesen szükségük – teszi hozzá a KPMG ügyvezetője.
Az ok pedig egyszerűen az, hogy volt rá pénz. Ennek eredményeképpen még több pénzt kaptak olyan vállalkozások is, amelyeket teljesen újjá kellett volna alakítani, sőt, esetleg fel kellett volna számolni. Most ezeknek a döntéseknek a negatív hatásaival szembesülünk: sorra mennek tönkre azok a vállalkozások, amelyek restrukturálásához vagy a megmentéséhez már túl késő van, a munkanélküliség pedig egyre nő.
Nincs olyan bűvészmutatvány, amellyel egész társadalmakban helyre lehet állítani a bizalmat. Amire szerintem szükség van, az egy hosszabb – ismét csak, valószínűleg mintegy két év – stabilitási időszak, amelyben nincsenek újabb katasztrofális vállalati meglepetések, és amelynek során az emberek ismét biztosnak érezhetik munkahelyüket. Csak azután várható, hogy újra megindul a nagy értékű javak vásárlása, ami egyértelműen jelzi a fogyasztói bizalom visszatérését.
Ez a bizalomhiány a jól vezetett vállalkozásokat is érinti, amelyek megfelelően alakították stratégiáikat és modelljeiket, és amelyeknek – ami a döntő – még mindig van pénzük. Egymagában még a legjobban vezetett vállalkozás sem tudja befolyásolni a bizalmat és ösztönözni a keresletet – és így szenved ő maga is.

Ami a dolgok pozitív oldalát illeti, sok felső szintű vezető szerez most hihetetlen dózisú koncentrált tapasztalatot a hanyatlás időszakában történő menedzselésről. Ez a nagy adag tapasztalat remélhetőleg az üzleti vezetők olyan generációját teremti majd meg, amely mindennel rendelkezik ahhoz, hogy előrevigyék a dolgokat. Nyugaton gyakorlatilag minden 50 év alatti felső szintű vezető csak kedvező gazdasági körülmények között szerzett munkatapasztalattal bír.

Visszatérve az elbocsátások kérdésére, az intelligens vállalkozásoknak meg kell vizsgálniuk, hogyan tudják úgy átalakítani üzleti tevékenységüket a jelenlegi gazdasági feltételeknek megfelelően, hogy közben elkerülik az elbocsátási programok kezdeményezésével járó költségeket és negatív megítélést. Ezt szem előtt tartva, és a bizalom megtartása érdekében, véleményem szerint sokkal jobb öt embert foglalkoztatni négy napon át, mint négy embert foglalkoztatni öt napon keresztül.
Ha megkérdezik, mire kell a vállalkozásoknak elsősorban figyelniük rövid távon, tanácsom a következő: a három legfontosabb a hitelesség, a pénz és a kommunikáció.
-A hitelesség azt jelenti, hogy hitelt érdemlő tervek és előrejelzések vannak a vállalkozás folytatásához. Ilyen helyzetben, mint a mostani, nem szabad azt gondolni, hogy rosszabbra már nem fordulhatnak a dolgok, ezért bármilyen, jövőre vonatkozó forgatókönyvtervnek hitelesnek kell lennie.
-Mindnyájan tudjuk, hogy a pénz uralkodik – és most még inkább így van. Egy fizetésképtelen vállalkozás valójában évekig működtethető. A fizetésképtelenség nem feltétlenül jelenti a vállalkozás végét, az viszont igen, ha elfogy a pénz.
-Ami a kommunikációt illeti, arról van szó, hogy elkerüljük a jövőbeli csúnya meglepetéseket a részvényesek, hitelezők, munkavállalók, szakszervezetek stb. számára. Kezelni kell az üzenetet, gondoskodni arról, hogy hiteles legyen, majd szervezett formában tálalni.
Úgy gondolom, változni fog az is, milyen domináns készségek jelennek meg az igazgatóság szintjén. Ezután egyetlen társaság sem engedheti meg magának, hogy pusztán értékesítési és M&A-szakemberekkel működtesse a vállalkozást. A kockázatkezeléssel kapcsolatos szakértelem bizonyosan az egyik legkeresettebb készségegyüttes lesz, és az igazgatóságok összetétele is abban az irányban változik, hogy a készségek és tapasztalatok teljesebb elegyét nyújtsa. Azonban még ezek sem lesznek képesek előidézni a fogyasztói bizalom javulását. Ehhez mindannyiunknak türelmesen várakoznunk kell még egy pár évet – összegezte a válsággal kapcsolatos gondolatait Robert Stöllinger.