A világválságból való kilábalás sebessége és tartóssága – különösen a számunkra legfontosabb EU-ban – bizonytalan, a folyamat törékeny. A készletek visszapótlása már részben megtörtént.

Az alacsony kapacitáskihasználtság korlátozza a beruházást, a még tovább romló foglalkoztatás – amely egyúttal minimalizálja a béremeléseket is – pedig akadályozza a lakossági fogyasztás emelkedését. A bankszektor átstrukturálása még nem fejeződött be, a bizalom még nem állt teljesen vissza, így a hitelkínálat is szűkös. A költségvetési eszközökkel való keresletélénkítés is folytathatatlan, mindinkább napirendre kerül a fiskális egyensúly romlásának megállítása, majd javítása. Az EKB márciustól fokozatosan le akar állni likviditásbővítő akcióival. Az Ifo felmérése szerint az év elejére megtorpant a világgazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások javulása. A különböző előrejelző intézmények – melyek 2009. közepétől javítani kezdték prognózisaikat – februártól már nem tesznek ilyet.

A fejlett országokban a 2009. évi 3,3%-os visszaesést 2010-ben 1,9%-os növekedés követi, ami a kilábalás idején alacsony. Az EU idén 0,7%-kal, Németország 1,2%-kal növekszik. A bankrendszer konszolidálását is tükröző fiskális expanzió hatására a GDP-arányos államháztartási deficit az EU-ban a 2008. évi 2,3%-ról 2009-ben 6,9%-ra, 2010-ben 7,5%-ra, az államadósság 61,5%-ról 73%-ra, illetve 79%-ra emelkedik, jóval a referenciaértékek fölé. Az amerikai Fed irányadó kamatlába 0,5%, az EKB-é 1%. A hosszú lejáratú állampapírok hozama lényegesen magasabb, ami az infláció emelkedését vetíti előre. 2010 őszéig várhatóan sem a Fed, sem az EKB nem emeli a kamatlábat, de mindkét intézmény fokozatosan véget kíván vetni az állampapírok likviditásbővítő vásárlásának. A dollár euróval szembeni gyengülése 2010 elején megállt, sőt megfordult. A 2008. évi 1,47 és a 2009. évi 1,39 dollárral szemben 2010-ben 1,38 dollár körüli éves átlagárfolyam várható, jelentős ingadozásokkal. A kőolaj (Brent) hordónként ára a 2008. augusztusi 147 dolláros csúcsról 2009. március elejére 40 dollárra közelébe esett, azóta tendenciájában emelkedik, s a 2009. évi átlagosan 62-ről 2010-ben kb. 80 dollárra nő.

A visszaesés Magyarországon hét negyedéve tart. 2009-ben a GDP 6,2%-kal, a fogyasztás 6,7%-kal, a beruházás 6,5%-kal esett, a készletek zuhantak. A fogyasztás csökkenésében a foglalkoztatás romlása, a nominális jövedelmek befagyasztása vagy kifejezett csökkentése, a korábbi hitelek terheinek megugrása és az új hitelfelvételi lehetőségek szűkülése mellett szerepe volt az év közepi adóátrendezésnek is. Miközben a belső kereslet 2009-ben egyre inkább csökkent, a külső kereslet a kezdeti hatalmas zuhanás után már a II. negyedévtől emelkedni kezdett (az előző negyedévhez viszonyítva). Az ipari termelés volumenének 17,7%-os visszaesése kissé nagyobb az EU átlagánál (14%), de hasonló például Németországéhoz. Az építőipari termelés tavaly már negyedik éve csökkent. A mezőgazdasági termelés 2008-ban a kiváló időjárásnak köszönhetően 28%-kal nőtt, ezt 2009-ben 10%-os csökkenés követte. Míg az árutermelő ágazatok GDP-termelése 14,4%-kal, a szolgáltató ágazatoké csak 2,3%-kal lett kisebb. (Ezen belül a közszolgáltatásoké csak 1%-kal.) A kiskereskedelemben a II. félévben elmélyült a recesszió. A pénzintézetek helyzete viszonylag jó.

A fogyasztói árak emelkedése 2009 során gyorsult. A forint árfolyama 2009. február-márciushoz képest fokozatosan javult, miként a magyar gazdaság megítélése is: az adósság refinanszírozása június óta csökkenő kamatok mellett a piacról történik. Az IMF hitelkeretének lehívhatósága 2010 tavaszáról őszre tolódott, ami nyugodt átmenetet biztosít a választások utáni hónapokra. A görög krízis sem hatott tartósan negatívan a magyar gazdaság megítélésére. A külső és belső folyó egyensúly ugyanis 2009-ben igen kedvezően alakult. Az államháztartás ESA módszertan szerinti hiánya 3,9% lett. A folyó fizetési és tőkemérleg a 2008. évi 6,6 milliárd eurós deficit után 2009-ben 2,3 milliárd euró körüli aktívummal zár, ami egyetlen év alatt mintegy 9 milliárd eurós, a GDP 9%-át elérő javulást jelent! Ez a megugró külkereskedelmi aktívumnak, a lecsökkent profitok következtében visszaeső jövedelemkiáramlásnak és az EU-transzferek emelkedésének az együttes eredője.

2010 márciusában a magyar fogyasztói várakozások már kissé meghaladták, az üzleti várakozások pedig megközelítették a válság előtti utolsó „békehónapra”, 2008 szeptemberére jellemző értéket. A javulás azonban lassúbb, mint a romlás, s egyelőre inkább csak a pesszimizmus oldódása, semmint valódi optimizmus  látszik. Az üzleti szektorban leginkább az ipari várakozások javultak, az ipari bizalmi index márciusban már nemcsak a válság előtti szintet haladta meg, hanem a hosszú távú átlagot is. A belföldi piachoz jobban kötődő ágazatok még borúlátóak.

A magyar gazdaság 2010-ben stagnálás körüli állapotban lesz, kilábalás, szerény növekedés csak a második félévben várható. Az ipar és az export már az I. negyedévben nő, a munkanélküliség és a fogyasztás-visszaesés viszont ekkor tetőzik. A II. félévben viszont már szerény növekedés lesz, s az infláció érdemben lassul. A folyó külső és belső egyensúly európai összehasonlításban kiváló lehet, az utóbbi még esetleges szerkezeti változásokhoz vállalt többletkiadások esetén is bőven az EU-átlag alatt tartható. A magyar gazdaság helyzetét elsősorban a világban és az EU-ban végbemenő globális változások határozzák meg, ezért a választások után megalakuló kormány hatása a 2010. évi gazdasági folyamatokra valószínűleg kisebb lesz az általában gondoltnál (miközben az azt követő időszakot már jelentősen befolyásolhatja). A következő kormány gazdaságpolitikája sem mehet szembe a nemzetközi pénzvilág és intézmények elvárásaival: szigorú fiskális és jövedelempolitikát kényszerül folytatni, s csökkenő külföldi, és előbb-utóbb mérséklődő államadósság-rátát eredményező pályán kell tartania az országot. Rövid távon inkább csak gesztusértékű változásokra – például sok részletkérdésen változtató, de a folyamatok fő vonalán nem módosító pótköltségvetésre –, lehet számítani. Ugyanakkor a kormánynak az év során (például egy aktualizált konvergencia-program keretében) érdemi stratégiai döntést kell hoznia arról, hogy még az adott kormányzati ciklusban (gyakorlatilag 2014-ben) be akarja-e vezetni az eurót.

Az euró gyors, 2014-es bevezetésének programja az államháztartási hiány és az államadósság-ráta csökkentését, ennek eszközeként az állami szolgáltatások működési módjának átalakítását, reformját, az érdemi adócsökkentés megalapozásához kiadáscsökkentést feltételez. Ugyanakkor a gazdasági növekedés, és ezzel az adó- és járulékbevételek várható emelkedése ebben az esetben sem tenné szükségessé mindenhol a kiadások nominális mérséklését. (A konjunktúraciklust figyelembe vevő deficit már most is 3% alatt van.) A GKI szerint magyar gazdaság érdekeit ez szolgálná. Ugyanakkor talán járható egy evickélő, konfliktus-minimalizáló, gazdaságpolitika is. Ez a viszonylag tartósan 4% körüli – EU összehasonlításban még évekig viszonylag kedvező – államháztartási hiányt az adócsökkentéssel, s az ehhez szükséges források minél kevesebb konfliktussal járó előteremtésével indokolná. E gazdaságpolitikában nagyobb szerepet kapna az – a következő kormány retorikájában minden bizonnyal hangsúlyos – patrióta-etatista megközelítés is, amely a magyar kkv-szektor, a magyar gazdák és az állami cégek állami pénzeszközökkel való segítését jelentené. Furcsa módon ez aligha javítaná a vállalkozások versenyképességét, viszont félő, hogy a növekedés és az állami szolgáltatások színvonala – a kiterjedtebb állami szerepvállalás, a kisebb hatékonysági követelmények, a kínálatnak a piaci kereslet mellett állami szempontokra való túlzott odafigyelése miatt – az egyébként lehetségesnél gyengébb lenne, és a mozgásteret a magasabb költségvetési kamatterhek is szűkítik. Elvileg elképzelhető egy osztogató, az államháztartási hiányt és államadósságot megemelő, a nemzetközi szervezetekkel való nyílt konfrontációt vállaló gazdaságpolitika is, ez azonban már viszonylag rövid távon olyan következményekhez – leértékelődés, kamatemelés, magasabb infláció, tartós stagnálás,  tőkemenekülés – vezetne, amelyek miatt erre reálisan nem lehet számítani.

A költségvetési törvény 2010. évi 3,8%-os hiánycélja lényegében megegyezik a tavalyival. A GKI szerint 2010-re a tartalékok – esetleg kisebb korrekciós intézkedésekkel – összességében fedezni tudják a bevételi és a kiadási oldalon valószínűsíthető eltéréseket. Elképzelhető, hogy a nemzetközi intézmények – főleg az IMF – tolerálnak egy 5% körüli 2010. évi hiányt, ha ez idén strukturális reformintézkedésekkel párosul, pl. a konszolidálni kívánt állami vállalatoknál (az itteni veszteségek újratermelődésének megakadályozására). Még a 3% alatti hiány elérésének céldátuma is kitolható lehet 2012-re, ha 2011-ben komoly strukturális átalakulásokat jelentő intézkedések történnének az államháztartás alrendszereiben. Ennél lényegesen puhább költségvetési politikához aligha szerezhető meg a nemzetközi szervezetek egyetértése. Az EU álláspontja különösen kritikus, ugyanis általában csak új külső ok miatt fogadnak el magasabb hiányt, ilyen pedig Magyarország esetében nincs. 2011 esetében a költségvetési felelősségről szóló, tavaly elfogadott törvény is akadály, ez ugyanis gazdasági növekedés esetén az államadósság rátájának csökkentését követeli meg. Az ESA módszertan szerinti bruttó államadósság a GDP százalékában 2010 végén a tavalyi 78% körül alakulhat, (de valószínűleg emelkedne, ha az idei hiány 5% lenne). Ez a szint egyáltalán nem lesz kiugró Európában! Az adósságfinanszírozás a magyar pénzügyi rendszer forrásaival, devizakötvény-kibocsátásokkal, az IMF-EU hitelcsomag további részbeni felhasználásával könnyen megoldható. A piaci bizalom erősödésével a forintalapú államkötvényekbe való külföldi befektetések is emelkedhetnek; már csak a még jelentős kamatfelárra, csökkenő kockázatokra is tekintettel. (A folyamat megkezdődött.)

A külső egyensúly nagyon kedvezően alakul. Az áruforgalmi aktívum ugyan csökken, de ez a recesszió enyhülésének jele. Az energiahordozók és nyersanyagok áremelkedése miatt 0,5% körüli cserearány-romlás valószínű. A jövedelmi mérleg is kissé romlik, ugyanakkor a nettó EU-támogatások a 2009. évi 1,8 milliárd euróról 2010-re kb.  2,5 milliárd euróra emelkednek. Így a külső finanszírozás 1,8 milliárd euró, a GDP 1,8%-át kitevő aktívumot fog mutatni. A magyar regionális versenyképesség javulását segítette 2008-2009-ben a forint gyengülése, s 2010-ben is kedvezően alakulnak a relatív fajlagos bérköltségek. Így a magyar működőtőke-import meghaladhatja a 3 milliárd eurót. Magyarország külfölddel szembeni nettó adóssága 2010-ben érezhetően csökkenni fog.

A 2010. évi gazdasági növekedést a külső kereslet élénkülése, az EU-forrásokból finanszírozott beruházások, a hazai gazdasági szereplők pesszimizmusának fokozatos oldódása, pénzügyi helyzetük stabilabbá válása, s az ezzel összefüggő részleges készletvisszapótlás határozza meg. Mindebből 2010 egészére még csak stagnálás adódik. A kormányváltással összefüggésben az állami döntéshozatal átmenetileg minden bizonnyal nagyon lelassul. A beruházási kereslet a mélyépítőipar számára piacot teremt, a kissé emelkedő gépberuházások és a kissé tovább csökkenő fogyasztás viszont az éles importverseny körülményei között behatárolja a hazai termelők lehetőségeit. Idén tehát a külső piacokra termelő és szolgáltató ágazatok, cégek termelése nő a leginkább, ami főleg az ipart, részben a közúti szállítást, a beutazó turizmust jelenti. A cégek belföldi értékesítése legfeljebb az év vége felé kezd emelkedni. Az ipari bruttó termelés 3-4%-kal, az építőiparé 3%-kal nő. A mezőgazdaságban legalább a tavalyihoz hasonló terméssel lehet számolni. A kiskereskedelmi forgalom mérséklődik, csak a karácsonyi szezonban várható növekedés a tavalyihoz képest. A hírközlési cégek árbevétele várhatóan minimálisan csökken a hangszolgáltatás visszaesése miatt. A vállalkozások, különösen a kicsik, továbbra is a belföldi kereslet hiányától és a finanszírozási források szűkösségétől fognak szenvedni. A mikro-, kis- és középvállalkozási szféra szürkül.

A belföldi összkereslet 2010-ben kb. 1%-kal emelkedik. Az EU forrásokból megvalósuló fejlesztések kissé gyorsulnak, a vállalkozói beruházások kissé emelkednek, a lakásépítés a tavalyi 32 ezerről 20 ezer körülire zuhan. Így összességében csak 3% körüli beruházás-növekedés valószínű. A lakossági fogyasztás szintje 1,5%-kal tovább csökken. A bruttó keresetek a munkaerő-piaci túlkínálat és az szja-csökkentés hatására 2%-kal nőnek. A nettó keresetek a módosuló szja-szabályok következtében 7,5%-kal, a reálkeresetek 3%-kal emelkednek. A reáljövedelmek azonban stagnálnak. A foglalkoztatás eleinte még esik, a munkanélküliek támogatása az idő előrehaladtával mérséklődik, a cafeteria-rendszer juttatásai adóztatásuk miatt visszaesnek, a család-támogatások nominálisan sem nőnek. A nyugdíjak reálértéke  az inflációval történő emelés, a 13. havi nyugdíj teljes megszűnése és a nyugdíjkorrekció hatását is figyelembe véve kb. 1%-kal csökken. A hitelfelvétel lassú, a bruttó megtakarítás növekményétől elmaradó megindulásával párhuzamosan a nettó megtakarítási ráta 4%-ra emelkedik. A foglalkoztatottak száma 1%-kal csökken, a munkanélküliség nő, éves átlagban 10,7%-ra, 11% körüli tavaszi csúccsal, majd szezonális csökkenéssel. Szerény mértékben újraindul a termelékenység emelkedése.

A magyar inflációs folyamatok iránya – az eltérő válságkezelési stratégia miatt – 2009 elején elszakadt a nemzetközi tendenciáktól. A környező országokban és az EU-ban gyakorlatilag megállt a drágulás, sőt számos országban defláció alakult ki, miközben Magyarországon emelkedtek az árak. Idén viszont az egész világon inflációs hullám lassú beindulása várható az emelkedő energiaárak, a világgazdaságba pumpált többletlikviditás és a költségvetési hiány csökkentése érdekében tervezett adóemelések hatására. Már elméletileg is megfogalmazódott, hogy a világgazdasági válság következményeinek kezelése világszerte könnyebb lenne a korábban kívánatosnak minősítettnél valamivel magasabb inflációs cél mellett. Mindenesetre a magyar inflációs folyamatok iránya ez év végéig eltérhet a nemzetközi trendtől, hiszen nálunk 2010 második felében fut ki az adóemelések hatása, s ezzel mérséklődik a drágulás üteme. A hazai lassulást segíti a stagnáló vásárlóerő, a várhatóan stabil, inkább erősödő, semmint gyengülő forint. 2010 első felében még 5% felett lesz az infláció, de az év végére 3-3,5% körülire csökken, az éves átlag 4,3% körül alakul.

A kormányalakítást követően meghozott döntések akkor befolyásolnák negatívan a pénzpiacokat, ha azok nem egyeztetett és nem fenntartható módon növelnék az államháztartás hiányát. Ez nem valószínű. A jegybank így a stabilitás megőrzése mellett az alapkamatot a 2009 végi 6,25%-ról és a 2010. február végi 5,75%-ról 2010 végére 5% környékére csökkentheti. A forint árfolyama a pénzpiac és a nemzetközi szervezetek által támogatott gazdaságpolitika esetén a II. félévben 260 forint/euró körül ingadozik, s éves átlagban 265 körül alakul. Az ígértnél magasabb hiány kialakulásának veszélye, laza 2011. évi költségvetési törvényjavaslat előterjesztése vagy az euró bevezetésének távoli jövőbe utalása ennél gyengébb forintot, illetve kisebb kamatcsökkentési lehetőséget valószínűsít. Hiteles 2014. évi céldátumot tartalmazó euróbevezetési program kidolgozása viszont esetleg még nagyobb kamatcsökkentést is lehetővé tenne, miközben a gazdaságpolitikának már a túl erős forint – a majdani csatlakozási árfolyam előbb-utóbb – versenyképességre gyakorolt negatív hatásával is számolnia kellene.

Forrás: GKI

www.gki.hu