Avagy: hogy érheti el valójában potenciális vevőit?
9 alapvető tény, amelyek nélkül nem tud kitörni az eredménytelen reklámok köréből.

Amikor az első munkahelyemen elkezdtem dolgozni, még bőven egyetemista voltam – ezért a feladat, hogy hirdessem meg a termékünket, végtelenül egyszerűnek tűnt számomra.
Rengeteget tanultunk az egyetemen addigra marketingről, szegmentálásról, és még számtalan egyéb szakkifejezésről, viszont még csak véletlenül sem próbáltam ki soha addig a gyakorlatban.
Közel 10 évvel, párszázezer rossz vagy felesleges hirdetésre elbaltázott és sokmillió Forint eredményes hirdetésből megkeresett pénzzel a hátam mögött mostanra kezd kikristályosodni két véglet, ahogy a témáról gondolkodni szokás:
a) hirdetni nem érdemes vagy nem szabad, mert csak viszi a pénzt, vagy
b) hirdessünk, ahogy a csövön kifér, hiszen ebből ismernek meg minket.

Mivel számtalan tanulmányt, oktatóanyagot, e-bookot és egyebet írtak és adtak eddig közre a marketing és a hirdetések témakörében, nem gondolom, hogy az én feladatom lenne megváltani a világot ebben a témában.
Van azonban az eredményes hirdetéseknek egy eleme, egy kihagyhatatlanul fontos rész: hol, mikor és mennyit kell(ene) hirdetni ahhoz, hogy az bizonyíthatóan megtérüljön? Erről, pontosabban az e téren szerzett gyakorlati tapasztalataimról szól ez a tanulmány: mibe érdemes, és mibe nem érdemes belevágni, ha az ember hirdetésre adja a fejét?

Szerencse, véletlen, vagy valami más?
Volt már Ön abban a helyzetben, hogy lakást, vagy albérletet keresett? Emlékszik még, mi történt?
Vidéken nőttem fel, és amikor egyetemre kerültem Budapestre, a szüleim segítettek lakást találni. Apukám korán reggel megvette az Expresszt, kivágta és egy külön lapra ragasztotta a szóba jöhető hirdetéseket, aztán végighívta, és az aktuálisokat végigjártuk, hogy megtaláljuk az „igazit”. Végül óriási szerencsénk volt, és úgy találtuk meg a lakást, hogy alig egy órával azelőtt hirdették meg azt, és már le is csaptunk rá.
Lakásos példánál maradva egy barátom albérletet keresett: böngészte az Internetet, a hirdetési újságokat, elmondta minden ismerősének és barátjának, hogy ebben érdekelt. Végül egy este fáradtan, egy sokadik sikertelen lakásnézés után sétált a párjával egy utcában, amikor meglátott egy táblát egy erkélyen. 10 perccel azelőtt tették csak ki, hogy kiadó a lakás, és álmaik otthona volt, egyből be is tudtak költözni…
Egy, az üzleti életből vett példa: amikor az első munkahelyemen kezdtem felépíteni egy környezetbarát termék országos forgalmazását, először óriási erővel kerestem a nagy buszos és kamionos cégekkel a kapcsolatot. Csak nekik küldtem bemutatkozó anyagokat, csak őket kerestem, és közben egyszer csak beesett az ajtón egy-két mezőgazdasági vevő. Először nem is figyeltem rájuk, aztán rájöttem, hogy ugyanolyan fontos piac, bár először el voltam keseredve, hogy nem azok közül jeleztek vissza, akiket kerestem. Később aztán velük is sikerült kapcsolatot teremtenem, de az első lépés egy nem várt irányból jött a rengeteg beleölt energia után.
Mi a közös ezekben a történetekben? Mondhatnánk, hogy a szerencse, de azt mondják, szerencséje annak van, aki tesz érte. Akkor a véletlen? Az meg kevés ahhoz, hogy üzletileg alapozni lehessen rá…
Nagyon sokszor figyeltem már meg életemben azt a tényt, hogy ha valamit el akarok érni, akkor rengeteg energiát kell beletennem jól célzottan ahhoz, hogy bejöjjön. Viszont ha beletettem sok-sok energiát, akkor MINDIG bejött az, amit el akartam érni! Minél többet tettem azért, hogy sikerüljön, annál biztosabb lehettem benne, hogy a várt és kívánt eredményt el fogom érni. Mert mindig sikerült.
Véletlenek (nem) léteznek

Németh Zoltán
Lépéselőny Média Kft.

Hamarosan folytatjuk cikkünket!

Ha kedvet kapott cége célzott hirdetéséhez, regisztráljon be a Lépéselőny Virtuális Irodaházba Itt: http://www.lepeselony.hu/1/regisztracio.html